Miért érzek így? 18/L

Igazából nem teljesen kérdés szeretne ez lenni, de remélem nem jelenti senki és nem törlik.

18 éves lány vagyok, és nem tudom mit tehetnék. Talán akkor kezdődött, mikor a szüleim elváltak 8 éve. Úgy mentek szét, hogy má anyukám nem szerette apát. Elment egy másik férfival, aki kb megkeseríti az életemet. Mivel apukámmal sose volt szoros kapcsolatom, így anyukámhoz költöztem a bátyámmal együtt. Ámde anya élettársa akit hívjunk most tamasnak, kimutatkozott a foga fehérje, és tesómat kiutálta, így fél év után apukámhoz költözött, ő azóta is ott lakik. Nekem csapkodta a fenekem és sokáig perverz megjegyzéseket tett rám. Anyukámnak szóltam, aki annyira nem vette komolyan a dolgot, de mikor ilyen volt rászólt a tamasra. Természetesen énis mondtam, hogy hagyja abba. Azóta született 2015-ben közös gyerekük, aki nem volt tervezve. Anyukámat folytogatta, bántalmazta. Járt rendőrségen is, de feljelentést nem tett. Anya nagyon sokat dolgozik, sokszor reggeltől-estig, még karantén alatt is ez volt. Féltestvéremnek apja helyett anyja voltam, sose foglalkozik vele, őt is bántotta/bántja verbálisan, zsarolja érzelmileg. Sokféleképpen próbáltunk megszabadul a tamastól, de a törvények miatt még sajnos nem sikerült. Közben apukámnak se voltak a legjobb élettársai, bátyámnak is volt egy mély korszaka hol segítettem neki.

A lényeg a lényeg, hogy gyűlölök itthon lenni,amikor itthon vagyok is csak öcsém miatt teszem, hogy ne sérüljön annyira.

Apukámhoz nem szeretnék költözni, mivel mint írtam sose volt szoros kapcsolatom vele, és nem tudnék vele lakni.

Pszichológushoz még nem tudok menni, mivel most fogok érettségizni, nincs időm dolgozni, és jelenleg se időm se pénzem nem lenne rá.

Nem tudom teljesen átadni, de igyekszem. Nos az évek alatt kifejlődött bennem ez a dolog, hogy elég szarul érzem magam sokszor, és nem szeretném megosztani senkivel. Nyílván legjobb barátom és a barátom tud róla, de nem szeretnék senkivel illetve nem is tudok beszélni, mert nem tudom mit mondjak.... és tudom hogy magamban kell dönteni, próbálok... alapvetően mindenki egy mosolygós életvidám kiscsajnak lát mivel napközben ez vagyok. Csakhát vannak időszakok mikor előjön a rosszabbik énem. Sokszor szorongok suliban is. Nincs kedvem semmihez. Nem tudok mit kezdeni magammal. Csak vagyok, de azt se tudom minek létezek.