Már nem bírom tovább! Miért érzek így és miért ilyen az életem?

Lány vagyok és 16 éves.

Annyira rosszul vagyok már, hogy nem bírom tovább.

Állandóan szomorú vagyok. Semminek sem látom az értelmét. Nem vagyok jó semmibe. Állandóan fáradt vagyok és vagy állandóan aludnék vagy nem tudok aludni. Olyan vagyok mint egy zombi. Mindenhez lusta vagyok és amit régen szerettem azt már le sem szarom.

Nem akarok élni.

Mindennap úgy kelek fel, hogy megakarok halni. Úgy érzem velem semmi jó nem történhet. Ha valami jó dolog történik velem nem hiszem el. Mindig keresem a buktatót hiszen nekem jó nem jár ingyen. Úgy érzem aki vagyok azért senki nem szerethet. Hiszen mit szeretnének bennem? Rossz ember vagyok. Nem érdemlek jót.

Feszült vagyok és haragszom az egész világra minden egyes emberre.

Barátaim nincsennek.

Az iskolámat utállom az osztálytársaim egy képmutató banda.

Úgy próbálom túlélni a suliba a napot, hogy mindenféléről álmodozok...

Az egész életemet utállom. Aki vagyok amit csinálok.

Legszívesebben megölném magam. Már nem akarok élni. Annyira igyekeztem régebben mindenbe megtalálni a jót. De már nem megy. Sötétnek látom a jövőt.

Állandó szenvedésre vagyok ítélve?

Ez nem önsajnáltatás. Sajnálom akinek így jön le. De már nem bírom...

Ha valaki van valami tanácsa azt megköszönnölém, ha leírná.

Köszönöm aki elolvassa és ír!