Úgy érzem semmi értelme hogy én vagyok, mit tudok
csinálni?
Figyelt kérdés
17 éves srác vagyok, tudom hogy hülyén hangzik hogy ilyen fiatalon mondom ezt, de valóban így érzem. Nem érdekel semmi, nincs semmi hobbim, mindenbe belefogok aztán abbahagyom rövid időn belül mert megunom. Nem tudom mi akarok lenni, jól tanulok de nem tudom miért, mert ilyen téren se érdekel semmi, nincs kedvenc tantárgyam se vagy ilyesmi. Alig vannak barátaim, az osztályon belül lévőkön kívül senkit nem ismerek, és közülük is csak kb 3 ember van aki igazán a barátom. Nem tudok ismerkedni se, visszahúzódó vagyok, az egész nyári szünetet itthon töltöttem a szobámban, nem járok semerre. Ebből kifolyólag barátnőm se volt még, se csók se semmi ilyen téren sem, de ezen nem is csodálkozom, ezt már elfogadtam hogy nem is lesz és esélyem sincs. Nincsenek céljaim, csak úgy érzem bolyongok a nagy semmiben, és ezért az utóbbi időben már azt a kérdést is felteszem magamnak hogy egyáltalán minek tanulok? Úgyse érdekel semmi... Ezek után kérdezem hogy mi értelme hogy vagyok egyáltalán?
UGYANEBBEN a cipőben járok, csak én 12/L vagyok. De tisztára ugyanez, 100%-ig! Már én sem tudom, hogy van-e értelme egyáltalán a létemnek... Természetesen nem akarok öngyilkos lenni vagy ilyesmi, de tényleg úgy érzem, hogy semmi értelme nincs a létezésemnek. Céltalan az életem, nincsenek barátaim, semmi nem érdekel, nem csinálok semmit, ahogy te fogalmaztad: "bolyongok a nagy semmiben".
2010. aug. 26. 21:18
Hasznos számodra ez a válasz?
2/28 anonim válasza:
Detto.. annyi kedvem sincs semmihez, hogy kifejtsem, bocsi... 18/L
2010. aug. 26. 21:27
Hasznos számodra ez a válasz?
3/28 anonim válasza:
Hehhe. Tinédzserkori depresszió.
Majd kinövitek, ne aggódjatok!
Csomóan így érzik ennyi idősen, nekem is volt két évfolyamtársam akik vagdosták az ereiket középiskolában, és ma sokkal boldogabb, kiegyensúlyozottab felnőttek mint az átlag.
Olvassatok pl. Utas és holdvilág-ot!
2010. aug. 26. 21:27
Hasznos számodra ez a válasz?
4/28 A kérdező kommentje:
Hát nemtudom, de ez nekem kb már 12 éves korom óta tart... és már nagyon szar...
2010. aug. 26. 21:28
5/28 A kérdező kommentje:
Sokan mondják hogy élvezzem ki hogy fiatal vagyok, de mit élvezzek ezen a szaron? Nincs itt semmi amit élvezni lehet.
2010. aug. 26. 21:29
6/28 anonim válasza:
Lehet, hogy 12 évesen korai még ilyeneket mondani, de szerintem is ez a helyzet. Érdekes módon még semmi jót nem tapasztaltam az életben, az egész úgy sz*r, ahogy van... És nem lehet rajta semmit élvezni. Persze most - gondolom - jönni fognak az olyan reakciók, hogy "A kis p*csa játsza az agyát!", "Nagylánynak hiszi magát!", "De nagy divat ez a depressziózás a 12-13 évesek körében!", és társai. Pedig nem ez a helyzet, tényleg utálom ezt az egészet, úgy, ahogy van.
(Első voltam.)
2010. aug. 26. 21:35
Hasznos számodra ez a válasz?
7/28 anonim válasza:
Ja, és nem vagyok EMO, mielőtt még valaki rám kenné.
2010. aug. 26. 21:35
Hasznos számodra ez a válasz?
8/28 anonim válasza:
Te teljesen egyedul elsz, hol vannak a szulok, vagy a csalad tobbi tagjai?
Tudod azt nem jo firtatni, hogy minek vagyok, viszont amivel tisztaban kell, hogy legyel, hogy elfogadod az eletet, es megtanulsz elni.
Van egy belso felelmed es visszahuzodo vagy, ezt probald megszuntetni es fogadd el Onmagad es legyen onbizalmad, mivel azt irod, hogy: nincs eselyem, es nemis lesz"!
Legyen hited, adj halat a teremtodnek, azert amivel megajandekozott, az eletert, s hogy egeszseges ember vagy!
2010. aug. 26. 21:37
Hasznos számodra ez a válasz?
9/28 anonim válasza:
Azta, ezt a kérdést akár én is kiírhattam volna. De tényleg szórol szóra majdnem én is így vagyok.
Nem vagyok emo, nem vagdosom az ereimet és nem akarok öngyilkos lenni, de szerintem ezek a kérdezőre sem igazak. Bocs, hogy semmi hasznosat nem tudtam válaszolni, vigasztalódja azzal, hogy legalább nem csak te vagy egyedül ezzel a problémával.
2010. aug. 26. 21:39
Hasznos számodra ez a válasz?
10/28 A kérdező kommentje:
Semmi gond, minden válaszolónak köszönöm, és hát próbáltam már ezen változtatni hogy oké... húúú én most szeretem magam meg stb... de nem jött be soha. A szüleimről meg annyit hogy nem sokat beszélek velük, mert mindig lebeszélnek ha valamibe belekezdenék, és elveszik a kedvem. Aztán meg csodálkoznak ha nem akarok velük beszélni hogy mi van velem... na hagyjuk inkább
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza: