Önmegvalósítás? Elégedettség?

Köszönöm a válaszokat. Egyébként én is persze hogy elégedetlen vagyok a fizetéssel, különben nem lennének ilyen problémáim, hogy nem tudok egy tandíjat kifizetni.

Szóval abból állnak a napjaim, hogy elmegyek dolgozni, hazajövök és otthon eltöltöm az időt. Ennyi. Párom az van, szerelmi téren hál' Istennek szerncsés vagyok. A barátaim nagyon messze vannak tőlem. A munkahelyemen nincs lehetőségem barátkozni, discoba nem szeretek járni, én már évek óta nem igénylem. Hol lehet akkor még barátkozni? A tanulás sem a bulik miatt hiányzik, hanem a tanulás kedvéért és az ambiciók miatt. Szeretek felnőtt lenni, de nagyon egyhangú így az élet. Amikor még iskolás voltam, sohasem éreztem azt, hogy vegetálok, most ezt érzem.

Légyszi, ne higgyétek azt, hogy csak siránkozok és nem teszek semmit, hogy tegyek az érzés ellen. Már tényleg nagyon régóta érzem ezt, kipróbáltam új dolgokat, új hobbikat vettem fel...stb. De hasztalan, és még depis sem vagyok, szeretek élni.

Tényleg csak végső kétségbeesésemben írtam már ki ezt a kérdést, hogy mit tegyek? Már nincs több ötletem, egyszerűen unalmasnak érzem az életemet. Örökösen csak a jövőre készülök, de nem tudok élni a jelenben.