Tanulás vagy Munka? Önmegvalósítás?!

"De valahogy mégis hiányzik valami belőlem úgy érzem, nem szeretet hiányra gondoltam mert azt kaptam eleget otthonról. Hanem valamiféle felelősség tudat, kötelesség hogy teljesítenem kell, bizonyítsak magamnak stb."

- Hát, akkor először is fejezd be, amit elkezdtél. Ha ez amunka nem jön be, azt is ott hagyod? Valahogy próbáld meg összehangolni a dolgokat, próbálkozz TB-kérvényekkel, hogy ne legyen gond, hogy nincsen meg néhány előfeltétel stb.

Ha meglesz a diplomád, ez a munka is jobban megy majd, sőt, akár rengeteg más lehetőség is nyílhat később.

Már megadtad magadnak a választ! Csináld azt amit a szíved diktál! Ha egyetem mellett akarsz dolgozni tedd azt.Ha nem megy,még mindig abba hagyhatod a melót,és tanulhatsz tovább.

Ha dolgozni akarsz,és levelezőn tanulni tovább akkor tedd azt.Hisz az anyagiakkal nem lesz gondod ahogy írtad! A döntés a tied!Bár abban igazat kell adni,hogy a szakmai tapasztalat sokszor többet ér,mint egy diploma...Diplomát bármikor le lehet tenni..

tudom, hogy milyen a felsőoktatás jelenleg Magyarországon. én is nem rég szereztem diplomát. igazad van abban, amit írsz. tényleg azt érzi az ember, hogy egy csicska. de a diploma kell majd a munka során. munka mellett pedig nagyon nehéz megcsinálni a sulit, nem sok munkaáltató van aki ad rá lehetőséget (pl. szabadnapot, ne adj Isten beszállna a tandíjba...).

összegezve: akármennyire is eleged van a suliból, racionálisan nézve le kell gyűrni azt a pár évet.

14.12 120nettó jól hangzik, de csak azért, mert egyetemre jársz, én még havi hatvanért is ölni tudnék, de azért neked egy tök jó diplomád lenne, és azt felcserélni havi 120ra örökre? Honnan tudod, hogy majd fellépkedsz a ranglétrán? Nem mindenkinek sikerül, pedig mindenki így gondolja.

Egyébként a versenymérnöki álmod és a mezei autószerelő csak hasonlít de azért távol van egymástól. Ettől még bejöhet, de a te diplomád akkor is jobb lesz, nem nagy veszteség, ha azt választod.

Lehet,hogy nem lesz szimpatikus a válaszom.

Szóval.Szerintem tök jó dolgod van,mert"csak" tanulnod kell.Örülj,hogy a szüleid támogatnak.Ha kicsivel több időt fordítottál volna a tanulásra nem csúszol el.Marha sok időd van gondolkozni úgy látszik.

A párom harmadéves jogászhallgató,levelezőn,és nincs még elcsúszva.(le is kopogom)Veled sajnos megtörtént.

A sulit ne hagydd abba szerintem,szüleid sem élnek majd örökké,hogy segítsenek neked.Havi 120e nem olyan sok pénz,főleg,ha majd egyszer családod lesz.Tehát nekem ez a véleményem.Azért sok szerencsét Neked!

ha nem kaptál volna meg mindent a segged alá, akkor most jobban tudnád értékelni a dolgokat. ennyi.

mi sosem voltunk kifejezetten jólétben, olyan is volt az elmúlt 4-5 év alatt, hogy kajára alig volt pénzünk. Tanultam sokat önerőből, apám mellett nekem plusz pénzem onnan volt, hogy mivel anyám meghalt gyerek koromban, kaptam havonta 40e Ft árvaellátást. Ebből vettem kaját sokszor ,ebből vettem bkv bérletet és még egy csomó mindent amit másoknak a szülei adnak meg.

tanultam sokat küzdöttem sokat. másfél éve dolgozom (1 éve vagyok a mostani, 2. munkahelyemen), és majdnem 200.000 Ft-ot keresek, méghozzá úgy, hogy nem döglöm bele a munkába. Jah és nincs se fősulim, se egyetemem. tettem érte, hogy jó legyen, és mellesleg azt csinálom amit szeretek, végülis a hobbimat.

Nem akarlak leszólni, de 120.000 Ft nem éppen főnyeremény, persze első munkahelyemen a 140.000 Ft-nak is örültem a 40.000 Ft-os árvaellátás után. DE idővel rájönnél ott, hogy mennyire nem elég az neked.

A másik oldalról az is ott van persze, hogy olyat tanulsz 3 éve amit nem szeretsz.

Figyi, én ugyanebben voltam. Jó nincs lakásom, de sose volt gond új cipőt venni, és ha eleget sírtam, hogy tönkrement a laptopom, azt is mindig kaptam. Most keresek 150-et, és nem jövök ki belőle, úgy, hogy a pasimnál lakom, szóval lakásra kb nem költök. Nem tudom te milyen körülmények között éltél, de nekem még négy után is baromi nehéz beletörődni, hogy azok az apróságok, amiket megszoktam mennyibe kerülnek. 120-ból felejtsd el a téliszalámit, felejtsd el a tonhal konzervet, nincs netpincérről rendelgetés, és nem, nem fér bele egyszer se, hogy taxival menj haza egy buliból, ja és nincs szeletelt vákumcsomagolt felvágott se!. Arról nem beszélve, hogy mennyibe kerül egy Ariel, vagy egy jó minőségű fogkrém. Szóval amíg mindened megvan, zsebpénznek király a 120, de ha abból kell kijönnöd, akkor nem könnyű, főleg ha te is úgy nőttél fel, hogy se te, se a szüleid nem nézték mi mennyibe kerül, csak meg vették amire szükség volt.

Na és ugyanilyen motivációs válságban voltam én is, de megoldottam. El is árulom, hogyan szerintem neked ez segítség. Nekem az volt az álmom, hogy reklámügynökségnél fogok dolgozni. Persze felelősséggel járó melót nem tudtam vállalni, nem fért bele suli mellett a 9-5 munkaidő, meg nyilván fel se vettek volna. Így aztán végignéztem a nagy kreatív könyvet, kiválasztottam a legszimpibb ügynökséget, és felhívtam őket, hogy nagyon tetszik a munkájuk, és nagyon szívesen elmennék hozzájuk dolgozni INGYEN, hogy egy kis bepillantást nyerhessek. Ebbe nyilván belementek. Aztán ugyanígy voltam egy másik ügynökségnél, aztán egy Non-profit szervezetnél, aminek kapcsán végül előadtam egy jeles szakmai rendezvényen, sőt interjó is jelent meg velem egy szaklapban. Friss diplomásként több tapasztalatom volt, mint bárkinek, és a legelső állásinterjúmon fel is vettek. Még le sem járt a próbaidőm, de közben hívtak egy másik helyről, hogy át szeretnének csábítani, ráajánlottak a fizumra 50%-ot, meg laptopot, telefont, évvégi bónuszt, fűt-fát. Hétfőn már ott kezdek.

24 vagyok, és mindenképpen sikeresnek érzem magam. Emellett az ingyen munka arra is nagyon jó volt, hogy megtanultam mi az amit hosszú távon szeretnék csinálni, és mi az amit nem. Na meg a felelősség, és a munka miatt tudtam, hogy erre a vizsgára most tudok elmenni, ezért most kell felkészülnöm, mert később nem fog menni. Elmúlt az ejjráérünk UV-zni mentalitás. Szigorlatnyi anyagot lazán bevágtam két és fél nap alatt, mert tudtam, hogy rengeteg értékes időmet elveszítném, ha UV-znom kéne, és minden egyes vizsgán elsőre átküzdöttem magam, mert egyszerűen nem értem rá hülye vizsgákkal foglalkozni. A diplomádba viszont ha már ennyi évet beletettél, akkor azt nem szabad kidobni az ablakon.

Úgyhogy szerintem a legjobb amit tehetsz, hogy megkeresel egy komoly hazai versenyző csapatot, és bekéretőzöl a versenymérnök mellé asszisztensnek. Gumit fújni, kávét főzni, sárban szaladgálni. Ha e tetszik, lelkesíteni fog a suli is, mert tudni fogod, hogy az ahhoz kell, hogy elérhesd az álmaidat.

Hajrá és sok sikert az életben!