Mit csinálnátok a helyemben? Önmegvalósítás, vagy inkább ne okozzak csalódást?

Elég komplikált helyzetben vagyok, és már nem tudom mit tegyek, ezért teszem fel itt is ezt a kérdést. Jelenleg főiskolán tanulok, amit azért teszek, mert ugyan sosem lett kimondva szemtől szembe, de a szüleim ezt követelték meg tőlem. Még pályaválasztás előtt, mikor feljött a szó a tanulásról, és annak különféle verzióiról, lehetőségeiről, mindig elmondták, hogy a főiskola igen is fontos, de ők nem erőltetik, én döntök..Hozzá teszem, ez eddig elég egyszerűnek hangzik, de én ismerem a szüleimet, ez csak szöveg volt, ha nem ebbe az irányba léptem volna anno, abból konfliktus lett volna. Olyan típusú ember vagyok, aki nem szeret vitatkozni, ezért megtettem, amit megkívántak tőlem, jelentkeztem főiskolára, fel is vettek. Viszont abszolút nem vagyok boldog és nem érzem magam kiteljesedve abban, amit csinálok. Nem látom értelmét, nem szívesen tanulom, és csak irigykedek azokon, akik azt csinálhatják, amit igazán szeretnek. Minden vágyam lenne, hogy gyógymasszőrnek, utána pedig idegenvezetőnek tanulhassak, régi álmom mindkettő, de ezt egyszerűen nem "merem" beadagolni a szüleimnek. Most mondhatjátok, hogy miért vagyok ilyen, hogy másoknak élek, biztos nincsenek saját gondolataim, stb stb.. De ez nem így van. Biztosan voltatok már páran ilyen helyzetben. Mit tennétek, ha ilyen helyzetben találnátok magatokat? Lépjek végre a saját boldogságom érdekében, vagy inkább tűrjek még csendesen 2 évig..? Hozzá tartozik, hogy nagyon el szeretnék már költözni itthonról, nincs jó kapcsolatom egyik szülőmmel sem. (12 éves koromig nem is ők neveltek, hanem a nagymamám)

Előre is köszönöm az értelmes válaszokat.

20/L