Miért nem tudok túllépni ezen a gondolaton?

Az a baj, hogy utálom a lakhelyem, ez egy 12ezres kisváros itt nőttem fel, van a közelben egy csomó bolt, foci,teniszpályák. A jó csajok többségét már ismerem mert a közelben laknak és engem idegesítenek, én azt szeretem mikor egy csomó idegen van mindenfelé és van választék minden téren, de itt nem ez a helyzet. Másik városba járok középsuliba, minden reggel ingázok. És egész nyáron ki sem mozdultam itthonról, mert valahogy ha belegondolok ez úgyis csak 1 kisváros, mit lehet itt csinálni stb.. Régen mikor kimozdultam focizni vagy haverokhoz elmentem, ha most visszagondolok azt érzem, hogy utáltam velük lenni. Nyáron Kb 3x mentem családdal strandra, meg moziba 1x de azt is egy másik városban... Itt elpazarlom az életem és valamiért utálom a régi ismerősöket, mert van bennem egy ilyen érzés ami miatt utálom őket csak úgy szimplán. Olyan kilátástalan minden..... valaki hasonló cipőben jár?