Érdemes kapcsolatok nélkül élni?

Érdemes úgy élnem, hogy szinte nem is szoktam senkivel sem beszélgetni napokon keresztül (nem a reggeli jó reggelt-re, hanem a tartalmas beszélgetésekre gondolok)? Úgy a szüleimmel, a rokonaimmal, a pszichiáteremmel, a magukat a barátaimnak nevező emberekkel sem tudom megbeszélni a bajaimat? 17 éves korára azért a legtöbb embernek van legjobb barátja, vagy legalább valami csávója, aki elviseli. Igazából minek viselem el ezt a magányt? Ilyen esetben bűn az, ha végzek magammal?