Pszihopata vagyok?
Az van, hogy szerintem valami nagyon nincsen rendben velem, már régóta. Pár hónapja észrevettem, hogy a pszihopaták jellemzői nagyjából passzolnak rám. Akkor kezdtem komolyabban utánaolvasni ezeknek a dolgoknak. De még mindig vannak kétségeim. Igazából valahol megnyugató lenne ha az lennék, hiszen magyarázatot adna a "különleges" viselkedésemre. Valahol meg megrémít.
Családi háttér is beleillene a képbe, alkoholista apuka, szintúgy pszihopata jellemzőkkel...
Kiskoromban is problémás gyerek voltam, ha akartam valamit, addig küzdöttem érte amíg meg nem szereztem, az ehhez vezető út nem nagyon számított.
Jelenleg tizedik osztályos gimnazista vagyok, és meggyűlik a bajom a társadalomba való beilleszkedéssel. Az osztálytársaimmal nem állunk igaazán közel egymáshoz, és vagyok az a "fura csaj, aki szépen rajzol és akinek olyan beteg viccei vannak". Kollégista vagyok, a szobatársaimmal többnyire jó viszonyban vagyunk, de semmit nem tudnak arról, ami bennem lejátszódik, legfeljebb részigazságokat, amiket nagyjából mindenki lát akivel huzamosabb időt töltök együtt. A családommal pedig kifejezetten rossz a viszonyom. A féltestvéreimmel anyával, és a nevelőaukámmal élek együtt. Nélkülem ők lennének a tökéletes boldog család. Ritkán beszélek velük, általában egész nap a szobámban gubbasztok. Nem mondanám hogy szeretem őket. Csak arra vagyok jó nekik, hogy elvégezzek pár házimunkát. Sosem érdekelte őket hogy mi van velem. Megérteni sem próbáltak soha, mindig azt hajtogatják hogy változzak meg, vagy költözzek apámhoz.
Akármilyen meglepő, ennek ellenére vannak barátaim. Ők az egyetlenek, akik nagyjából tudnak erről az egészről, és mégsem löknek el maguktól. Azt mondták, hogy úgy szeretnek ahogy vagyok. A kis baráti csapatunkban valamilyen szinten mindenki deffektes. Elfogadjuk egymás hibáit. Ők az egyetlenek, akiket őszintén tudok szeretni. És mikor velük vagyok, teljesen máshogy viselkedem. Akkor érzek valamit. Ezt leszámítva teljesen üres vagyok. Az érzéseim nagy részét csak megjátszom, hogy többé kevésbé normálisnak nézzen a környezetem. Azt vettem észre, hogy bármilyen érzelmes szituációban valamiféle testi reakcióként végigfut a hátamon a hideg. Ugyan teljesen érzéketlen vagyok, de ami a dühöt illeti, semmi önkontrollom nincs. Gyakran dühből visszavágok olyan helyzetben, ahol egyébként semmi értelme, vagy tönkreteszek valami tárgyat a környezetemben. Vagy magamat bántom. De ez utóbbi ritka. Aztán a düh magától elszáll. Humorom is van, méghozzá elég sötét. Olyan dolgokon képes vagyon nevetni, amin más inkább sírna. Jellemző rám a szarkazmus és az irónia.
Van, hogy a saját érdekemben hazudok másoknak, nem vagyok rá büszke, de bűntudatom sincsen. Úgy igazából semmi miatt.
Egyáltalán nem undorodom a vértől, sőt. Valamiért megnyugtat a látványa. Gyakran fantáziálok gyilkosságokról, hogy utána hogyan tüntetném el a nyomokat, stb. Az álmaim egyébként nagyon durván részletesek, és körülbelül minden másodikban megölök valakit. Lány létemre rajongok a fegyverekért, nem a lőfegyverekért, inkább a késekért, és a különféle pengékért. Néha mikor végigmegyek sötétben az utcán, azt kívánom bárcsak valaki megtámadna, vagy beszólna, csak az adrenalin kedvéért.
Hát, nem igazán vagyok benne biztos, hogy ezt a hosszú monológot akárki is végigolvasná önszántából, de azért reménykedem.
Üdv.: "a fura gimnazista lány"
Hát nem biztos, hogy ezek arra utalnak, hogy pszichopata vagy. De nem tudom, nem vagyok pszichológus. Ha a diagnózist szeretnél, szakemberhez menj. Én csak ezt akartam mondani, hogy ennek a viselkedésnek más oka is lehet. Ebben azért vagyok biztos, mert bizonyos részek rám is igazak és én nem vagyok pszichopata, szakember szerint sem. Például azt írod a barátaid igazán szereted. Nem tudom pszichopata képes e erre. De lehet. Aztán, hogy az érzelmi szituáciktól kiráz a hideg. Mért ráz ki tőlük? Van ahol ezt én is tapasztalom, ezért kérdezem tőled. Engem például a mély szeretetről ráz ki. Egyébként te vágynál arra, hogy megértsenek? Miért zavar ez az egész szituáció? Mi zavar benne, gondolom az, hogy nem tudsz beilleszkedni, az mindenképp. És ebben mi zavar? Szükdéged lenne valakire, aki megért, vagy csak félsz, hogy nem lesznek kapcsolatid? Mindkettő? Amúgy még annyit akartam, hogy az elején mondtam vennem is vannak hasonló dolgok. Pl, amit írtam már, hogy vannak érzések amiktől kiráz a hideg, sőt olyanok amiket fel se tudok fogni, mert soha nem éreztem. Néha rám is rám jön ilyen düh izé, bár társaságban soha. Ott én is színlelek és azzal szerintem nincs gond. Inkább színlelj, minthogy érzéketlen legyél másokkal. A legjobban amúgy a morbid humor és az erőszak vágya a közös bennünk. Mivel nekem elég durva gondolataim vannak, mármint a barátaiméhoz képest, ezért 1 annyira nem beszélek róla. Kettő én ezt az egészet, az állapotom azt elviccelem. Nekem ez segített beilleszkednem. Mert így nem ijeszti meg a többieket, csak annyit látnak, hogy valaki akinek kicsit groteszk a humora. Talán próbáld meg te is. Nem tudom.
Jah, és én is lány vagyok.
Tényleg meg vagy győződve arról, hogy Téged mindenki utál? Azért, mert páran kimutatták vagy mondták, még nem biztos, hogy ez mindenki.
Nagyon bőven jellemezted magad. Tudod, hogy min kellene változtatnod, még ha néha bizonytalankodsz is. Döntsd el, hogy milyen LÉNYEGES tulajdonságokban térsz el nagyon az átlagtól és ezt rázd le magadról. Úgy látom, hogy Te erre pszichológus segítsége nélkül is képes vagy. Lebegjen a szemed előtt, hogy mindenkinek úgysem lehet megfelelni.
Nézetem szerint a #2 válaszoló nagyon jó tanácsokat adott (talán pszichológiát tanul?).
Sok sikert!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!