Szeretek egyedül a sötét utcákon sétálni. Mit gondoltok erről?

Először 15-6 éves koromban volt, hogy elmentem sétálni este, zenét hallgatva, akkor még Linkin Parkot és melankólikusabb számokat. Azóta ha elmegyek, szinte mindig vagy hangoskönyvet hallgatok, vagy podcastot, leszedek valamit a telóra Yt-ról, leginkább idegen nyelven. Általában mindig ugyanazokon az útvonalakon megyek, vagy ugyanazon a városrészen a közelben, de ez kirívó szerintem. Kevés ember csinálja ezt, mindenki kifejezett céllal megy valahova, vagy haza a munkából, vagy valahova. Engem ez megnyugtat,az érzés, hogy kinn vagyok valahogy, szokássá vált. Jó érzés látni, hogy égnek a villanyok máshol, miközben én kinn bolyongok. Ez így furán hangzik kicsit, de így van. Nincs barátnőm, ha lenne, akkor is kimennék időről-időre sétálni egyedül a sötét utcákra.

Nem tartjátok ezt furcsa szokásnak? 25/F