Kezdőoldal » Egyéb kérdések » Önismereti kérdések » Mit tennétek a helyemben?...

The Best Nr.1 kérdése:

Mit tennétek a helyemben? Élni szeretnék boldogan , de nem tudok. Ezt jelenleg nem tudom életnek nevezni, ami velem történik.

Figyelt kérdés

Igazából ezeket a sorokat most az egyik utolsó kártyámként játszom el, mivel azt érzem hogy most szükségem lenne idegen emberek véleményére,tanácsaira vagy éppen útbaterelésére, mert teljes mértékben a szakadék szélén állok, teljesen kétségbeesve.

Időrendi sorrendbe próbálom összeszedni a gondolataimat. Gyermekkorom: kezdete átlagos volt, volt 3 barátom, akikkel "testvérként' néztünk egymásra, ovi, suli első éveit együtt töltöttük, ráadásul közel laktunk egymáshoz, nagyon jóban voltunk. Én már akkor kitűntem a bandából, mivel nagyon csendes és visszahúzódó voltam. Ezért kaptam és kapom a mai napig is a megjegyzéseket. Talán életem első 13-14 éve elfogadható volt, belecseppentem a kamaszkorba, innen kezdődtek a problémák. Családi állapotom addig sem volt jó, anya-apa rendszeres veszekedés, apám sokat ivott, anyám azzal fenyegetőzött hogy lelép velem. Folyamat ez ment kiskoromban is. Hihetetlenül féltem és gyomorgörccsel éltem éveken át. Bátyám, aki nálam 10 évvel idősebb nálam, sose foglakozott velem, nagyon semmilyen volt a kapcsolatunk. Ez mindig fájt, mivel láttam a közeli példákat arra hogy milyennek kellene lennie egy igazi testvér kapcsolatnak. Emellett meg egy elég limitált családban éltem. Ezt értem az anyagi problémákra és arra hogy sosem éreztem azt a "család" jelenséget. Szüleim előtt bezárkóztam kamaszkorom elején, semmit nem beszeltem meg velük és a mai napig sem beszélek, csak a sablon szövegeket. Közben teljesen bezárkóztam a világtól, a legjobb barátaimat elveszítettem, lelkileg összeestem, megfáradtam. Úgy érzem hogy lefele tart az életem és nincs kit megölelhetnék. 19 éves vagyok, és még sosem öleltem meg senkit. Soha. Vagy fordítva nezve: sosem ölelt meg senki. Ez talán semmiség, de nekem sokat jelentett volna. Magányosan telt el az elmúlt 6 év az életemben. Egyedül voltam. Plusznak érzem magam, kedvtelen vagyok, a mindennapok unalmasak,hosszasak, és egyformák. Érettségiztem egy olyan szakon ahova nem akartam menni, de rákényszerültem mert a távolabbi városban levő iskolákat nem tudtuk megengedi több okból is. Jó tanuló voltam, de igy érzem mind hiába. Nulláról kezdem az életem, 19 éves vagyok. Depresszió, szociális fóbia a mindennapjaim része. Szinte mindig egyedül szeretek lenni. Nagyon nehezen megy az ismerkedés, lányokkal a kapcsolatom semmilyen, mivel nem bízok magamban, csúnyának gondolom magam. Elkezdtem dolgozni, nem nekem való, a vásárlókkal nehezen tudok megnyilvánulni, nem nekem való, de csinálom mert szükségem van a pénzre. A pénzre amelyet anyámék nagyrészt elvesznek, mert ugye még itt lakom. Igen, volt már öngyilkosságról gondolatom. Legyőztem. Talán mert féltem. Hihetetlenül jól esne egy szakemberrel beszélni, nincs rá pénzem, felek hogy ő sem tudna segíteni... szerintetek ez így állapot ? Szerettem volna ilyenkor egyetemen lenni, tanulni valamit amit szeretek. Barátokkal együtt lenni, élni a fiatal éveimet. Nem megy, nem tudok jelenleg

Csak felek a jövőtől. Felek attól hogy senkinek sem fogok kelleni. Családot szeretnék és boldogságot. Csak ennyit. Küzdeni szeretnék, de nem tudok. Visszatart a múltam, és nem látom a jövőmet.


Szerintetek mi lenne a helyes út?



2020. nov. 15. 00:26
 1/5 anonim ***** válasza:
Szerintem ezek alapján neked az a legrosszabb, hogy nincs mély érzelmi kapcsolat az életedben. Amit leírtál abból árad a szeretetre való vágy. A családodból ez hiányzik, az alacsony önbecsülésed miatt nem tudsz párt találni egyenlőre, szóval a legmegvalósíthatóbb az lenne, ha barátokat szeretnél. Nyílván ebben az állapotban ez is nehéz, de ezzel kéne kezdened. Ha sikerülne egy szoros barátságot kialakítani, akkor az nagyon jó lenne. Nyílván ezt is fokozatosan. Nem tudom az érzelmeiddel hogy állsz, hogy a szeretetre te hogyan reagálsz. Mert előfordulhat, hogy ha sosem kaptál szeretetet, akkor később ami jön, azt ellököd magadtól, mert nem tudod hogyan kezeld. Nem tudom te ilyen vagy e vagy sem. Nyitnod kéne lassan az emberek felé. A szociális fóbia miatt is. Tehát elsőskörben ezzel kéne kezdened. Az egyetemnek milyen akadályai vannak? A pénz vagy ez a szorongás? Esetleg mindkettő vagy más? Én egyébként szívesen beszélgetek veled itt az oldalon, ha szeretnéd. Akár erről, akár így barátkozás szempontjából is levelezek veled szívesen. Nyílván neked egy szoros barátságra lesz szükséged, de nem tudom lehet segíthet, ha itt az oldalon próbálsz beszélni. Önbizalmat ad. Mással is nyílván. Egy barátnál a külső nem számít, a személyiségedet pedig fel tudod engedni. Ha lesz önbizalmad, akkor jöhet a többi is. Nem tudom mennyit segít ez neked, de küldök egy online ölelést, nyílván nem olyan mint az igazi, de szívből küldöm. 🤗😊
2020. nov. 15. 01:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/5 anonim ***** válasza:
45%
Próbáld meg a lelki segély szolgálatot.Másabb az,ha elmondod,kibeszéled magadból,mint leírod.És teljesen anonim.
2020. nov. 15. 06:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/5 anonim ***** válasza:
83%

Az 1. jól leírta. Én meg azt javaslom, hogy tűzz ki célokat magad elé, és dolgozz rajtuk. Na ne nagy célokra, és ne elvont célokra gondolj, az nem reális, hogy 1 év múlva saját házad vagy 10 barátod legyen. De az igen, hogy keress albérletet, megnézz mondjuk havonta 2 kecót. Járj el sportolni, havonta 2-4 alkalommal. Először próbálj ki több mindent, amíg ki nem találod, mi a jó sport neked. A futáshoz ok, kell cipő, ruha, de nem jár más költséggel. És biztos járnak mások is futni.

Ha "normál" időszak lenne, mondanám, hogy keress közös hobbit másokkal, pl főzőszakkör (szerintem pasinak sem gáz) vagy könyvtár, ezek ált kis faluban is elérhetők. Most nehezebb dolgod lesz, a tél, a napfény hiánya miatt is. Online fórumokon is érdemes barátokat szerezni, nekem is volt pár évem, amikor ez lendített tovább. Keress olyan fórumot, cset lehetőséget, ahol téged érdeklő dolgokról tudsz beszélni másokkal.

Kitartás! Még olyan fiatal vagy, olyan sok lehetőséged van, csak keresd őket és lépj, tegyél értük! A pici lépések is előre visznek :)

2020. nov. 15. 06:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/5 Bánki Tomi ***** válasza:

Szia Kérdező!


Te nem is tudod hányan vannak hasonló helyzetben, mint te, nagyon sokan. Nem egyszerű elérni azokat a dolgokat amikre vágysz, tisztában kell lenned azzal, hogy valószínűleg több, mint tíz év mire sikerül elérned, hogy boldog legyél. Addig nagyon sokat kell tanulnod saját magadról, az emberekről, az életról. Ezt onnan tudom, mert nekem is hasonló az életem. 20 éves korom után, mindíg megpróbáltam elmenekülni ottholról. Elköltöztem dolgoztam, de mindig ismétlődtek a dolgok, összeomlott az életem, és vissza költöztem a szüleimhez, mert nem volt más választásom. Sok idő kellett, amíg felismertem, hogy az életben a problémákat a saját gondolataim, vágyaim felnagyítják, nem jól reagálok a problémákra, nem megoldandó kihívásként tekintek rájuk, hanem lehetetlen dolgoknak. Nem egyszerű, de muszály reálisan gondolkoznod, mi az ami elérhető, mi az ami nem. Ha olyan dolgokra vágysz, amik jelen pillanatban elérhetlenek a számodra, akkor az csak lelki szenvedést okoz neked.


Van egy könyv, ami nekem nagyon sokat segített régen, javaslom olvasd el. Tudom, hogy nem egyszerű rávenni magad az olvasásra, de a könyv felétől elkezded egyre jobban megérteni, mi miért történik veled. A különleges gyerekekről szól, a felnőtté válásról és a személyiség fejlődésről, ami nállad most kezdődik. Az alábbi linkről letöltheted pdf-ben. C. G. Jung CW17 A személyiség fejlődése.


[link]


Valamint álom naplót is írnod kellene, amibe ébredés után a lehető legrészletesebben leírod az álmaidat, amikor emlékszel rájuk. Tudom, hogy amikor rossz az embernek a kedve, nem érdekli semmi, de évekkel később fontosak lesznek a régi álmaid ;)

2020. nov. 15. 11:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/5 anonim ***** válasza:

1. Beszélni a bátyáddal. Mondd el neki hogy ilyen környezetben érthető hogy leszart téged bár mégsem mert mégiscsak a testvére vagy és a családján kívül csak rád fog tudni számítani te meg őrá.


2. A diákhitel pont azért van hogy főiskola és egyetem dolgában segítsen.


3. Az egyetem előtt inkább egy jó szakmát néznék ki mert ma azzal hamarabb és jobb állást fogsz kapni mint diplomával.


4. El kellene költöznöd mindenképp, mert otthon nem fog változni semmi sem.


5. A belső problémáiddal kezdeni kellene valamit. Ehhez folyamatos gyakorlás kell és az hogy minden nap és minden percben átlépd a kényelmi zónádat. Beszélgess a vásárlókkal! Nézz ki szimpatikusabbakat és ha látod h nézelődnek vagy keresgélnek akkor kérdezd meg h segíthetsz-e! Közben ne gondolj a fóbiáidra. Inkább keress valami érdekeset a másikban ami elvonja a figyelmedet. Tarts folyamatos szemkontaktust! Húzd ki magad! Egy idő után könnyebben fog menni.


6. https://www.youtube.com/watch?v=F_sowKNTL5c&list=PLV2FlMovdA..

2020. nov. 15. 19:33
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!