Nem látok semmi pozitívat az életembe, mit tegyek?

Körülbelül 3-4 hónapja bezárkóztam, se barátok és család is alig de ezt még akkor nem akartam beismerni. Aztán rá 2-2,5 hónapra hazamentünk Magyarországra (Németországban lakok) és felszabadultnak érezhettem magam, tudtam kommunikálni egyszerűen pozitív gondolkodásom volt és még azokkal az ismerősökkel is le tudtam kötni magam akiket nem szeretek, ezen kívül boldogabban végeztem a házi munkát és jó kedvvel mentem el otthonról. Viszont 2 napja mintha teljesen megfordult volna az életem, csak úgy mint az előtt. Megint negatív vagyok, negatív gondolkozásom van. Megint nehezebbre esik kommunikálni, mint itthon mint a suliban. (Német nyelvet jól beszélem, annak ellenére hogy kifejezetten nem szeretem) De valahogyan minden más, a saját lakásunkban nem érzem magam otthon. Nem köt le az eddigi hobbim (sportolás és a számítógép). Nem látok semmiben érdekességet mintha minden monoton lenne körülöttem, vagy csak úgy érzem. Én arra tippelek hogy ez egy nagyon erős honvágy Magyarország felé. Illetve valamiféle kezdetleges depresszió akar kialakulni de erre nem vennék mérget. Sajnos mivel itthon sem köt le semmi kimozdulni sem annyira akarok (bár régebben egyáltalán nem akartam, most meg pont hogy azt csinálnám szívesebben minthogy gépezzek). Az iskolában van 1-2 "barát" akivel inkább csak azért vagyunk barátok hogy ne legyek teljesen egyedül. Ha az iskolára gondolok, vagy bármire ami ahhoz közel áll. Elkezdek stresszelni, és egy nyomást érzek a tüdőmben. 3 éve vagyunk kint Németországba, tehát azt sem lehet mondani hogy nem szoktam meg. Viszont a családomon kívül nem tudnék felsorolni 1 személyt sem aki ide kötne. És nem is szeretnék itt élni mert nyilván mint a legtöbben, anyagi okokból költöztünk ki, viszont nem élvezem az életem csak élem. Mindig mikor hazamegyünk felszabadultnak érzem magam mintha egyik napról a másikra életre kellnék. De ez csak 1-2 hétig tart, jövünk vissza és kezdődik elölről. Sajnos nem látok kiutat, senkiben és semmiben.