Van egyáltalán értelmem?

Először is leszögezem,nem sajnáltatni akarom magamat,csak nemtudom mitévő legyek.Mindig azon vagyok hogy másoknak egy kis jót vigyek a napjába,hogy tudjam jó kedvre derítettem őket,de közben tudom hogy soha nem leszek igazán boldog én.Anyám öngyilkossága óta nem vagyok ugyanaz az ember.Mindenki azt hiszi hogy egy jófej kedves srác vagyok akivel jókat lehet beszéllgetni,ez így is van,de közben én nem tudom várhatok e még valami jót is az életemben.Van barátnőm(pedig egyáltalán nem vagyok jó képű) 1 éve együtt vagyunk de sosem találkoztunk,mert messze vagyunk egymástól,én küzdöttem a találkozásért,de még mindig nem jött össze,persze,barátnőmnek is sok gondja van,én mellette állok,segítek neki leküzdeni a gondjait.De közben én magam azt gondolom hogy elérhetetlen ábrándok után szaladgállok.Egyszerre utállom is az életemet meg nem is,azt hiszik megérthetik a gondjaimat,de világéletemben egy láthatatlan burokban élltem,nincs akaratom hogy megmutassam én is vihetem valamire az életben.Rosszul esik hogy az utcán megbámulnak,persze hozzá szokhattam volna,de akkor is rossz.Nem tudom mit tehetnék,szeretném azt hinni hogy számítok valamit,de attól tartok hogy ez nem igaz.Vannak barátaim,kevesen,de vannak,de ők sem tudják visszaadni azt az önmagamat aki voltam,szinte semmi nincs ami igazán boldoggá tenne az életben.Szerintetek van értelme annak hogy én erre a világra jöttem,vihetem én még egyáltalán valamire,vagy ilyen csődtömeg maradok,aki még jobban befelé fordul?Nem kell hazudni,nyugodtan mondjátok az igazságot.Bunkók kíméljenek,nem vagyok vicces kedvemben