Nem érzek semmit, nem tudok kötődni emberekhez. Változni akarok. Ötletek?

Én pont így éreztem régebben. Mindenkit leépítettem évekre, csak akivel muszáj volt, tartottam a kapcsolatot, és olyan marhaságokat mondtam, hogy örülök, hogy boldog vagy, mikor legszívesebben kiabáltam volna, hogy lehetsz ilyen ostoba. Egyre felszínesebbek lettek a kapcsolataim, egyre távolabb kerültek tőlem, a végén a sok kimondatlan dolog miatt már csak arra tudtam/tudok koncentrálni, hogy mennyi rosszat csinálnak, és valójában mit is gondolok róluk, többségbe kerültek a negatívak és úgy éreztem nem is szeretem/kedvelem őket, minek vagyok velük. Leépítettem a maradékot is.

Érdekes egyébként hogy párhavonta beszélek egy emberrel, vele könnyű és természetes, mert sosem tudok olyan róla, ami alapján borzalmas véleményem lehetne, amit titkolnom kell. Elcsevegünk arról, mit utálunk(ugyanazt), meg ilyen marhaságokat. Megfigyeltem, hogyha említ is valami baromságot, akkor elütöm valami viccel, ami általában egymás szidása, de valahogy nincs "súlya" annak, amit mondunk, mert sikerült ilyen marhasággal elfogadnom, vagy úgy érzem, ezek hozzá tartoznak, nem tudom, a lényeg, hogy nem érzem bántónak, mikor mondok vagy mikor mond valamit. Leginkább azt szoktuk, hogy "debzivagy".. Ez lehet, hogy azért könnyű, mert nincs köze a valódi dologhoz, tehát nem érzem úgy, hogy valós dologgal szidnám, meg hát ő se, de mégis kiment valami rosszallás belőlem, vagy nem is tudom.

Vele könnyű, nem tudom mitől. Lehet, hogy mert nincsenek elvárásaim se felé, se magam felé vele szemben, csak úgy van, de hogy ezt nem tudatosan építettem ki, az is biztos.. Mondjuk az a havi egy pár sor nem sok:)

Ennél biztosan többet érdemel egyébként, nekem ezért is nincs kapcsolatom, már vagy 8 éve nem szerettem meg senkit, hazudni meg nem fogok másoknak. Néha van valami laza, de túlságosan frusztráló és megerőltető ahhoz, hogy tovább fenntartsam.

Amivel én próbálok kijönni, érzéseket kicsalni magamból, az a zene. Johnny cash hurtje elég jó, ha tudsz angolul. Na meg a filmek. Megható, sírós, félős filmek, vagy vígjáték. Mindenkinek más jön be. Engem pl megérintett a jósrácok, egyrészt mert vicces volt, másrészt meg azért, mert arról szól, hogyha a barátok rájönnek, hogy mások is, még lehet egy közös részük. Ezen mindig elsírom magam, mert a leépített barátaim jutnak eszembe, akik tök más úton haladnak, és fogalmuk sincs, mitől tűntem el, de azért egyszer helyre lehetne hozni, vagy nem tudom.

Biztos tudod, hogy veled mi történt, ha gondolod ajánlok hozzá filmet vagy zenét, esetleg könyvet-->könyvből annyit nem olvastam, de murakamitól a norvég erdő nagyon jó volt, vagy nálam mondjuk az egerek és emberek, de ez speciális eset.

Amint meghatódsz, félsz, vagy feldobódsz, rá fogsz jönni, hogy vannak érzéseid, sőt, érzelmeid, ráadásul mások iránt, még ha kitalált karakterek is..

Ez reményt ad, hogy lehetne mások iránt is:)

Egyébként mázlista vagy, hogy képes vagy emellett karriert építeni, nem pedig önsajnálatba süllyedsz. Én úgy el vagyok szigetelve, hogy fel sem fogom legtöbbször, hogy telik az idő, az ismerőseimre még mindig úgy gondolok, mint ahogy évekkel ezelőtt voltak, pedig tudom, hogy azóta ők is változtak. Kicsit meg is ijeszt, mert tőlem távolabbi irányba változhattak, máskor meg arra gondolok, hogy egy ember vagyok a 6milliárdból, hogy a csudába gondolom, hogy annyira mások tőlem..

Szia első válaszoló!

És minek tudod be hogy mindenki felé ennyi kritikád és negatív gondolatod van? Annak hogy te tényleg jobban átlátod a dolgokat, az életüket és hogy mit kéne tenni, mint ők? Elhiszem hogy tényleg van ilyen azért is kérdezem.

Vagy csak azért van ennyi kritikád mert ilyen személyiség lettél valami miatt?

Kisebb dolgokat is túl nagynak veszek/érzek, gondolom azért, hogy véletlen se bánthassanak meg, vagy nehogy csalódhassak, vagy nehogy olyan helyzetbe kerüljek, amikor szégyen érhet.. nem tudom, lehet mind.

Legutóbb pl akkor éreztem ezt, amikor az egyik barátnőm hozzáment a pasihoz, aki végignézi, hogy szétreped a keze, miközben a pasi kasmírpulcsiját mossa télen, a minimálisan fűtött parasztházban. Azóta eltelt egy év, sokat panaszkodik, hogy semmit sem csinál a férj, hogy eljár beszélgetni más háztartásba, amíg otthon a feleség kemény fizikai munkát végez, most meg terhes tőle, én meg féltem, hogy tönkre fog menni. Folyamatosan fogy, a bőre, mint a rinocéroszé, pedig régen nem volt ilyen, a pasi hízik, a bőre selymes. A feleség rongyos, ócska ruhákban jár, de pl kell a pénz a pasi vadászruháira, amik több százezrek, meg kasmírpulcsira, meg ilyenek..

Nyilván mindet meg tudom magyarázni, de az is igaz, hogy pl sosem volt korábban szerelmes a barátnőm, csak ez a pasi tudta megadni neki ezt az érzést..

Vagy itt van a másik, ahol megrángatta a pasi az ismerőst, lekevert neki pár pofont, de a csaj saját bevallása szerint megérdemelte. Vagy itt a harmadik, akit úgy neveltek, hogy átvegye apja cégét, aztán rájött, hogy sosem dönthetett semmiről, próbált lázadni, de valahogy magáévá tette a gondolatot, hogy ez egy jó élet. Nyilván van sok pozitív oldala, de az apját utálják az alkalmazottai, és igazán félelmetes ember, mikor náluk voltam teljesen sokkolt, hogy annyit mond kell neki valami, a feleség meg a barátnőm meg ugrik első szóra, félbehagyja, amit csináltak, hogy kiszolgálják.