Hogyan dolgozzam fel hogy az álmaim sose fognak megvalósulni?

Elég hosszú sztori, és tényleg mielőtt bárki mondaná hogy ne add fel, stb, már nagyon régóta dolgozom ezen, és igazából meg is valósítottam, de nem úgy sült el ahogy vártam, az életemben pedig semmi sem változott. Éveket pazaroltam el a fiatalságomból külföldön ezért az álomért, és annyit értem el vele, hogy egy barátom sincs, én pedig ittvagyok teljesen egyedül a karanténban. Jelenleg az a tervem, hogy hazamegyek, és élvezem ami még megmaradt a fiatalságomból, új barátokat szerzek, új élményeket, és megpróbálok boldog lenni ott, ahol vagyok. Szóval a kérdésem kicsit csalóka, mivel tudom mit kell tennem, ezért inkább átfogalmazom :D hogyan rakjam le az elvárásaimat az élettel kapcsolatban, és hogy érjem el, hogy ne fájjon hogy egyáltalán nem vagyok különleges, és hogy egy egszerű emberként halok meg, hogyan érjem el, hogy egy szimpla élet boldoggá tudjon tenni, hogy szabaduljak meg az ambícióimtól? Mivel úgy érzem, ha tovább küzdök ezért az álomért az olyan, mintha egy halott virágot öntöznék...még van időm újrakezdeni, és nem akarok 35 évesen egy nap majd visszanézni és azt mondani hogy b@sszus, nem éltem semmit mert mentem mint a marha egy hulyeségért amire eleve esélyem se volt soha, mert nem olyan társadalmi osztálbya születtem és nincs olyan hátterem hogy ezt megvalósítsam. Nem akarok megkeseredett lenni és mindent egy lapra feltenni. Nagyon fáj beletörődni hogy elbuktam, de tudom hogy legalább megpróbáltam, viszont most valahogy el kell fejeljtenem az egészet. Milyen mentalitást tudnék kifejleszteni, hogy ez ne fájjon? Jogyan fogadjam el, hogyan engedjem el a jövőt amit megálmodtam, de sosem érhetem el? Help plz