Ti, ha vagdostátok magatokta, akkor miért tettétek?

Mert tönkre ment az egész életem és úgy éreztem evvel talán rásegítek még egy kicsit és legalább hamar vége lesz. De nem így történt. Egy gyökér voltam, aki túlságosan is lázatt az élete miatt, észre se vettem, hogy mindenki aki körülöttem van ugyan abban a szarban van mint én.

10 évesen megcsináltam aztán mélyrepülés 14 évesen feleszmélek, hogy milyen az élet újra nyomot hagytam magamon és 17 évesen takargatom és tetoválóművésszel konzultálok, hogy mit tudna tenni, hogy eltüntesse a nyomokat.

Én még jól jártam.

1 régi ismerősöm annyira durván szétszabdalta a kezét, hogy tiszta pukli az keze, mintha vadhusos lenne.... Unndorító. És tudod, hogy mit mondott most? Legszívesebben levágná a kezét még csak 15 éves.. Mi lessz vele 20-25 évesen???

"nem megy másképp"

Akkor nem élsz. Mindegy ha sikerül, mert már nem élsz. Eldobod a szabad akaratot, nemet mondasz az életre. Így is lehet nagyképűsködni Isten előtt.

"És tudod mi az, hogy pszichésen beteg valaki?"

Nem tőlem kérdezted, de az én válaszom a legegyszerűbb: annyit biztosan jelent, hogy HISZ az orvosának. Milyen kár, hogy bevallottan gyerekcipős tudományról beszélünk! Mindenesetre megkérdezheted az orvost, hogy te segítesz-e magadon, vagy szükség van-e másra. Ha eszénél van, azt mondja, hogy őrá se lenne szükséged, csak így talán könnyebb most. Az utadra akkor is neked kell lépned.

És ez van, ennyi az egyetlen szindróma. Mindig. Félsz elkezdeni élni, pedig lehetne, és tudod is. A félelem tévedésen alapul. Tévedést hiszel el. Sokszor van ez így, nem kell hozzá flepni. Alig van ember, akinek ne tévedéseken alapulna a legtöbb aggodalma és félelme. Az alapprobléma csak annyi, hogy soha nem szoktattak minket ahhoz, hogy még egy percet csendben gondolkodjunk valamin, ami hirtelen fejtörést okozott. Figyeld meg, elpárolog a gondolat fonala, négyszer-ötször kell próbálkozni visszaterelni a helyes mederbe. Eleinte. Aztán elindulsz a tisztán látás felé. Nem akarlak siettetni, de ideje lenne :)

Nem vágtam,hanem karmoltam magam, vagy a hajam téptem ki, de csak olyan helyeken, ami nem látszik. A fizikai fájdalom egy darabig elnyomja a lelki fájdalmat, illetve, ha csak az ürességet éreztem, fájdalmat okoztam magamnak, hogy legalább érezzek valamit. Sajnos a mentális problémák nem ritkák a családban, igyekszem kikeveredni belőle, most épp felfelé tartok, és a karmolást abba hagytam.

Sokat segített, hogy tanultam pszichológiát, és ezek a tünetek tényszerűen, minden magánvélemény nélkül leírva teljesen elborzasztottak, de segítettek abban is, hogy megértsem magam.

Remélem, te is, én is legyőzzük ezt a nyavalyát! Szép napot!

a karomat vágtam egy egyszer mostanában

azért mert mérges voltam és miután megvágtam magam akkor már csak magamra voltam mérges és idegességemben csináltam valami hasznosat, összepakoltam a szobámban