Lehet még kiút? Normális ez az érzés?

Egyszer már írtam, hogy kicsit gondban van az életem. Azóta még rosszabb sajnos. Én úgy gondolom, nagyon kevés az az ember, akinek még sose jutott eszébe az öngyilkosság gondolata. Talán valameddig normális is ez. Gondolom az, hogy napi több órát gondolok rá, az már nem. Eddig visszatartott az, hogy anyukámnak fájdalmat okoznék. De már nem érdekel, annyira megváltozott. Nekem ez a gondolat nem szomorú, hanem megnyugtató, hogy nem kell már sokáig azt csinálom, amit nem akarok. A jövő már egyáltalán nem érdekel, nem hiszem, hogy bármi jó várna rám. Két kapcsolatom volt, a második most is tart. Hát ez még rosszabb, mint az előző. A srác nem való sok mindenre. Csak a wow érdekli meg a közösségi oldalak. De az idő úgyis megoldja helyettem, mert nem találkozhatunk a járvány végéig, ami jó pár hónap. Nagyon vidáman telnek az itthoni napok, a nevelőapám beszólásaival.

Még több, mint két év, mire végzek az egyetemmel. Ha kihúzom addig, akkor végre elmehetek messzire. Párkapcsolatot nem is akarok többet, ebből a kettőből is tudom, hogy nekem nem sok jót tartogat a jövő ilyen téren sem.

Mit lehet erre a helyzetre mondani? Tényleg már úgy érzem, hogy nem akarom folytatni.

22/L