Miért sírok mindenen? Túl érzékeny vagyok?

jé, én is ilyen vagyok,

bár amióta külföldön lakom, megedződtem, pl nem sírok ha kóbor kutyát látok, de csak azért mert minden tele van kóbor kutyákkal és hozzáazoktam.

amúgy érzelmi inkontinencia a neve :D néha idegesítő de inkább ez mint hogy érzéketlen legyek . bár a párom előtt szeretném abbahagyni azért, tuti azt hiszi nem vagyok normális.

Én is ilyen vagyok!

Csak hiába megyek oda másokhoz jószándékkal,hogy meghallgassam őket és segítsek nekik,ha utána csak kihasználnak.Sajnos már többször volt ilyen eset és ezt nem bírom.Csupa jószándékkal oda megy az ember,beszélget az illetővel,meghallgatja a problémáit és próbál segíteni,tanácsod adni.A másik félen látszik,hogy örül neki és talán megkönnyebbül,hogy van akivel ezekről is tud beszélni,de utána mégis hátba támad,elhord mindennek és olyan pletykát indít rólam ami egyáltalán nem igaz...:(

Én is érzékeny vagyok.Nővérem most volt első éves egyetemista és eleinte sokszor megkönnyeztem amikor elment.Tegnap este csak néztem ki az ablakon,néztem a csillagos eget és elsírtam magam.Nagyon hiányzik a nővérem,jelenleg úgy kb. 250km-re tőlünk él és dolgozik,és még kb. 3-4hétig nem találkozunk.

Akárhányszor családi fényképeket nézegetünk,amikor meglátom a mamámat mindig elsírom magam.Egyszerűen ilyen vagyok.Mamámról mindig az a sok jó jut eszembe amit tőle,tőlük kaptam és itt nem a cukorkára és sütire gondolok.Az a gondoskodás,törődés,a szeretet amit tőlük kaptam rengeteget jelent nekem.Tőle tanultam a konyha terén is sok mindent,mindig mentem és segítettem amikor száraztésztát csinált,ha főzött mentem csak azért hogy én daráljam a borsot:) Imádtam neki segíteni,pedig akkor még csak 4-5-6éves voltam.

És annyiszor eszembe jut,hogy ezt a sok jót nem tudtam neki megköszönni.Beteg lett és elég messze kerül kórházba (kb. 170-200km-re tőlünk),így a szüleim is csak hetente 1x tudták meglátogatni őt.A kórházba mi be sem mehettünk volna a nővéremmel,mert nagyon sok nagyon beteg ember volt és a látvány miatt nem engedtek volna be.2x engedték haza,akkor is mentem előtte anyummal és jó alaposan kitakarítottunk,fertőtlenítettünk mindent és láttam mamámon azt az örömöt,hogy láthat minket.Sosem felejtem el azokat perceket,amikor hazaért és végre láthattam.Fél évig volt kórházban,de sajnos nem tudták megmenteni az orvosok.Annyira rossz érzés,hogy nem tudtam megköszönni neki ezt:(

Most is zokogok,ahogy ezt írom.

Nem baj,hogy ilyen vagy,ez természetes.Talán ez még mindig jobb,mintha érzéketlen,tuskók lennénk.

15/L

Érzékeny vagy tini(és ugye a hormonok) vagy.

Én is szoktam kis semmiségen sírni kicsit :(

bocsi előző voltam.nekem ehhez már nagyon késő van, teljesen mást szerettem volna írni xD..de szerintem a lényeg kivehető belőle, amit akartam..:)..vagyis remélem

ja és 14/l