Kezdőoldal » Egyéb kérdések » Önismereti kérdések » Miért sírok mindenen? Túl...

Miért sírok mindenen? Túl érzékeny vagyok?

Figyelt kérdés
Mostanában elég sokat sírok. Szinte mindenen. Minden filmen, akár boldog akár szomorú. Van egy fiú aki tetszik, és azt mondta szeret, és elsírtam magam, mikor ezt mondta. Most külföldön vagyok és amikor elbúcsúztam tőle meg a barátnőimtől, akkor is sírtam, pedig 1 hónap múlva haza megyek. Aztán beszéltem azzal a fiúval, és mondta hogy ő is elutazik és nem tudunk most egy ideig beszélni, és ahogy ezt meghallottam, rögtön elsírtam magam. Aztán a barátnőm végre összejött azzal a fiúval, aki már régóta tetszett neki, és elmesélte és ezen is sírtam. Ha valakire gondolok, akit nem láttam fél hónapja, elkezdek könnyezni. Nem tudom, hogy ez mért van, de elég furcsa...
2010. júl. 13. 05:40
 1/7 anonim ***** válasza:
100%

jé, én is ilyen vagyok,


bár amióta külföldön lakom, megedződtem, pl nem sírok ha kóbor kutyát látok, de csak azért mert minden tele van kóbor kutyákkal és hozzáazoktam.


amúgy érzelmi inkontinencia a neve :D néha idegesítő de inkább ez mint hogy érzéketlen legyek . bár a párom előtt szeretném abbahagyni azért, tuti azt hiszi nem vagyok normális.

2010. júl. 13. 07:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/7 anonim ***** válasza:
100%
igen,csak egyszerűen nagyon romantikus,emberszerető,érzékeny lélek vagy.ezzel nincs semmi gond.nekem is van ilyen ismerősöm,és tudod sokszor jólesik az embernek,hogy van valaki,egy olyan barátnő,aki mindenben mellettem van,ha nevetek velem nevet(hozzád hasonlóan sír,mert annyira örül mások boldogságának),ha sírok velem sír.
2010. júl. 13. 07:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/7 anonim ***** válasza:
100%

Én is ilyen vagyok!

Csak hiába megyek oda másokhoz jószándékkal,hogy meghallgassam őket és segítsek nekik,ha utána csak kihasználnak.Sajnos már többször volt ilyen eset és ezt nem bírom.Csupa jószándékkal oda megy az ember,beszélget az illetővel,meghallgatja a problémáit és próbál segíteni,tanácsod adni.A másik félen látszik,hogy örül neki és talán megkönnyebbül,hogy van akivel ezekről is tud beszélni,de utána mégis hátba támad,elhord mindennek és olyan pletykát indít rólam ami egyáltalán nem igaz...:(


Én is érzékeny vagyok.Nővérem most volt első éves egyetemista és eleinte sokszor megkönnyeztem amikor elment.Tegnap este csak néztem ki az ablakon,néztem a csillagos eget és elsírtam magam.Nagyon hiányzik a nővérem,jelenleg úgy kb. 250km-re tőlünk él és dolgozik,és még kb. 3-4hétig nem találkozunk.


Akárhányszor családi fényképeket nézegetünk,amikor meglátom a mamámat mindig elsírom magam.Egyszerűen ilyen vagyok.Mamámról mindig az a sok jó jut eszembe amit tőle,tőlük kaptam és itt nem a cukorkára és sütire gondolok.Az a gondoskodás,törődés,a szeretet amit tőlük kaptam rengeteget jelent nekem.Tőle tanultam a konyha terén is sok mindent,mindig mentem és segítettem amikor száraztésztát csinált,ha főzött mentem csak azért hogy én daráljam a borsot:) Imádtam neki segíteni,pedig akkor még csak 4-5-6éves voltam.

És annyiszor eszembe jut,hogy ezt a sok jót nem tudtam neki megköszönni.Beteg lett és elég messze kerül kórházba (kb. 170-200km-re tőlünk),így a szüleim is csak hetente 1x tudták meglátogatni őt.A kórházba mi be sem mehettünk volna a nővéremmel,mert nagyon sok nagyon beteg ember volt és a látvány miatt nem engedtek volna be.2x engedték haza,akkor is mentem előtte anyummal és jó alaposan kitakarítottunk,fertőtlenítettünk mindent és láttam mamámon azt az örömöt,hogy láthat minket.Sosem felejtem el azokat perceket,amikor hazaért és végre láthattam.Fél évig volt kórházban,de sajnos nem tudták megmenteni az orvosok.Annyira rossz érzés,hogy nem tudtam megköszönni neki ezt:(

Most is zokogok,ahogy ezt írom.


Nem baj,hogy ilyen vagy,ez természetes.Talán ez még mindig jobb,mintha érzéketlen,tuskók lennénk.

15/L

2010. júl. 13. 08:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/7 anonim ***** válasza:
73%
Ez,jo hogy ilyenek vagytok sajnos ez elmulik idövel.Egy két pofon az élettől és hozzászoktok.Már nem fogtok sirni,söt mosolyogni fogtok,hogy ne lássák valami fáj.
2010. júl. 13. 08:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/7 anonim ***** válasza:

Érzékeny vagy tini(és ugye a hormonok) vagy.

Én is szoktam kis semmiségen sírni kicsit :(

2010. júl. 13. 10:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/7 anonim ***** válasza:
énis ilyen vagyok..:) szinte mindenen sírok.valamikor csak úgy, ok nélkül is. vagy még akkor is,ha a tv-ben hallok/látok valami szomorút,vagy az életben. vagy ha egy mozgássérült embert látok az utcán..mert belegondolok,hogy milyen rossz lehet neki így élni..de persze ő boldog.már megszokta, hogy ő olyan,amilyen.. én mégis megkönnyezem.. mindig mindenben csak a rosszat látom..nem értem, ez miért van. gondolkoztam azon is, hogy ez már nem normális, hogy ennyire érzékeny vagyok..egy öreg nénit is meg tudok sajnálni..:|
2010. júl. 16. 22:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/7 anonim ***** válasza:

bocsi előző voltam.nekem ehhez már nagyon késő van, teljesen mást szerettem volna írni xD..de szerintem a lényeg kivehető belőle, amit akartam..:)..vagyis remélem

ja és 14/l

2010. júl. 16. 23:00
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!