Kínos szituációk, ciki sztorik?

Még valamikor 2000 körül elmentünk páran házibuliba vidékre. Eléggé "romos állapotba" kerültünk és így próbáltunk végigvergődni a város főutcáján a panzióig. Én valahol félúton elvesztettem az egyik cipőmet (máig nem tudom, hogy hogyan), majd megálltunk egy fánál, hogy ami ki akkar jönni ki tudjon jönni. És kb. ebben a pillanatban megjelent az egyik egyetemi oktatónk, és végig mért minket. Én meg ott álltam (illetve támasztottam a fát, félig zokniban) és közöltem: "üdvözletem Tanár Úr!" és abban a pillanatban kijött a kisróka...

Jajj..

Reggel felébredek az új csajom mellett, ágyék tájon csatak víz vagyok. Gondoltam nincs mit szépíteni, új hely, behugyoztam. Még gondolkodtam is, kell-e pisilni, nem-e, tényleg én voltam-e? Ezt hogy mondom el neki, ha felébred? Már 10 perce rakom össze a sztorit, amikor az ágy végében megjelenik a macska és néz rám meredten... Végre osszeallt a kép, de azért nehéz volt ezt beadni a lánynak, hogy a macska volt.

Házibulin rommá ittuk magunkat, én nagyon rosszul voltam, éreztem, hogy jön a róka. Muszáj volt elindulnom a kijárat felé, hisz tudtam, hogy kertes ház, kint békében, magányban kihányom magam. Lépek kettőt, érzem, hogy nem jutok messze. Épp csak kinyitom a bejárati ajtót és okádok sugárban kifelé, nem volt többre idő. A baj az volt, hogy a bejárati lépcsőn egy pár smárolt éppen a sötétben. Esély nem volt, hogy időben észleljem őket.

Gyermekkoromban néha kiloptuk biciklik szelepét, mert olyan mókás volt leengedni mások biciklijét. Történt egyszer, hogy épp szorgoskodom, a szelepet bedobom a bokorba, ahogy kell, a tulaj meg a hátam mögött áll észrevétlen. Akkor éreztem először azt, hogy a torkomban dobog a szívem.

Kirándulni voltam kedvesemmel. Egy tó melletti részben elbujtatott kis erdei sétányon voltunk, amikor is iszonyatosan rám jött a bélgörcs. Egy darabig tartottam magam, de a végére kb 15-20 méterenként meg kellett állni, mert nagyon távozni szeretett volna a végbelem tartalma. Több libabörőm volt összesen, mint egy kiadós orgazmus után. No de. Haladtunk tovább, amíg egy ponton már nagyon nem bírtam tovább. Összes zsepi összeszed, törlőkendő, és kissé elbújva, figyelve, nehogy pont jöjjön más turita elvégeztem a dolgom. Igen ám, de nem egy jól megtermett fix kábel fektetéséről volt szó, hanem valami krémes folyós barna kígyózásról. Alig tudtam kitörölni a seggem, mert nem fogyott el a tartalom. :D :D Végül sikerült, bár nem voltam magabiztos, hogy ez itt vége lesz. Végül kerestem fűcsomókat, leveleket, és úgy betakartam, hogy az ég egy adta világon senki nem vehette észre. Max, ha esett az eső, vagy idő előtt lefújta a szél a takarást... Vagy gyanúsan sok légy keringett a feje fölött :D :D Nem vagyok rá büszke, sőt nagyon ciki, mert pont a legutolsó fűcsomó után jöttek arra.... Azóta is eszembe jut ..

Volt egy másik, szerencsére nem velem, hanem az egyik haverommal esett meg, de ott voltam én is (meg úgy többen). Irtózatosan be volt rúgva (valamelyik nehéz vizsgát ünnepelte). Felültünk a vonatra, hogy haza megyünk, és ott még egy kicsit rátöltött. Ennek eredményeként, meg a vonat zötykölődése miatt egy idő után a kisróka ki akart bújni. Hát lehúzta az ablakot, hogy ott helyezi el a kisrókát, de a menetszél azonnal visszafújta (egy része a vonat oldalán kötött ki, szerencsére a szomszéd fülkében nem volt lehúzva az ablak, így ott csak az ablakon maradt). És ekkor nyitott be a kajler. Hát nem volt egy olcsó berúgás.

Zenei suliba jártam, ami évi egy-két kórusfellépéssel is járt, mint például a karácsonyi hangversenyünk. Friss 9. osztályos kislányként egy ilyen készülődés alkalmával, már otthon megittam vagy másfél liter meleg mézes teát, hogy a hideg hóban, amíg várunk, meg bevonulunk ne fázzak, és a hangom is csudi jó legyen. Igen ám, csak az elfelejtettem, hogy ami be, az ki. És amikor rám jött a pisilhetnék, már késő volt elmenni bárhová, mert mi következtünk. A lassú felvonulás közben bepisiltem. A legjobb barátnőm titkon röhögött, de egyszerűen nem bírtam tovább. Szerencsére a kinti hó becipelése a bakancsok által, és a templom fűtöttsége miatt tele volt minden hópacsával, így nem látszódott semmi. Még a nadrágomon sem. Majd így toltam le az énekkarral az előadásunkat, becsinálva, majd haza siettem. Szerencsére barátnőm tényleg a legjobb volt akkor, és senkinek sem mondta el. De legalább nem fáztam :D