Ti mennyire utáljátok az oroszokat, illetve azokat akik oroszul tanulnak, vagy szimplán nem utálják őket?

1990 elött az orosz nyelv kötelező volt az általános iskolákban

akkor senki nem húzta a száját

> 1990 elött az orosz nyelv kötelező volt az általános iskolákban

> akkor senki nem húzta a száját

Ez most szarkazmus akart lenni? Mert kb. mindenki utált oroszul tanulni. :-)

~ ~ ~

Az orosz nyelvet én személy szerint nem kedvelem túlságosan. „Hasogassa” a fülemet. Az orosz kultúráért sem vagyok oda. De ez egyéni ízlés kérdése.

Oroszország a történelem során számos alkalommal tett nekünk keresztbe. Történelmi okokból sem kedveli őket sok ember. Meg a jelenlegi orosz vezetéssel, Oroszországgal, mint nagyhatalommal is vannak jogosan felmerülő problémák, kritikák. Másik oldalról egy-egy népnek megvan a maga kultúrája, ha lehet úgy fogalmazni van egyfajta néplélek. Nyilván ezek sztereotípiák, amik nem teljesen alaptalanok, személyes, általános benyomásokból fakadnak, de nem alkalmazhatók egyes egyénekre. És ebben sincs túl jó tapasztalata annak, akik itt Magyarországon találkoztak az oroszokkal az „ideiglenes” megszállás alatt.

Tehát nagyon sok embernek van rossz képe az oroszokról. Persze ez a kép azért egészen át tud színeződni, ha az ember elmegy Oroszországba, ott hús-vér emberekkel találkozik, akik esetleg szintén kritikusak az orosz politikával szemben, illetve nem felelnek meg a sztereotípiáknak. A legtöbb ilyen élmény szüli meg azt a cizelláltabb véleményt, hogy azért nem is olyan rossz emberek ezek, vagy mérsékeltebben legalább annyi belátás történik, hogy nem minden orosz ellenszenves.

Én nem jártam Oroszországban. De jártam Erdélyben, illetve kicsit azon kívül is Romániában, találkoztam románokkal, akik történelmi, politikai szempontból is, meg úgy a sztereotip kép alapján sem túlságosan kedvelt nép a magyarok számára. Valahol érthető. Megint sztereotip kép, de ők sem kedvelnek minket úgy általánosságban. Valahol ez is érthető. Oszt' mégis rengeteg olyan románnal találkoztam, akik – bár tudták, hogy magyarok vagyunk –, kedvesek, messzemenően segítőkészek voltak.

~ ~ ~

Szereted az orosz nyelvet? Kedveled az orosz kultúrát? Semmi gond. Nekem nem volt közvetlen alkalmam megkedvelni őket, és bár tudom, hogy a bennem élő kép inkább az orosz politikából, történelemből, főleg annak a magyar vonatkozásából, illetve egy sztereotip képből táplálkozik, azért teljesen kikapcsolni, félretenni sem tudom ezt teljesen. Nem mondom, hogy úgy egészében nem kedvelem az oroszokat, de ha mondjuk nyaralásról van szó, lehet, hogy nem feléjük indulnék el. Szép, nem szép? Ez a helyzet.

Viszont érdemes megérteni, mi táplálja az oroszok elleni igen erős ellenszenvet. Ez egy adottság, nyilván egyedül nem nagyon fogsz tudni változtatni rajta, ezt majd az idő fogja csak enyhíteni, ha nem pakolódik rá más tényező, de amint előkerül, hogy te oroszul tanulsz, kedveled őket, nem érdemes csodálkozni, ha nagyon indulatos véleményekbe fogsz botlani, esetleg le leszel komcsizva, vagy hazaárulózva. Nyeld le, és könyveld el, hogy nem érdemes forszírozni mindenkivel az ezirányú érdeklődésed megosztását.

Sajnos az ember igen gyakran jellemző vonása, hogy saját értékek híján akkor érzi magát többnek, ha valaki mást leszól.

Jobbá válni munkát igényel. Másokban hibát keresni, és ahhoz viszonyítani magunkat sokkal könnyebben okoz "elégedettségét".

A hazafiságot az idegenek utálatában "megvillantani" elég sekélyes. Az ilyenek tapasztalatom szerint nem sokat tesznek saját hagyományaik műveléséért, vagy akár csak megismeréséért.

> Jobbá válni munkát igényel. Másokban hibát keresni, és ahhoz viszonyítani magunkat sokkal könnyebben okoz "elégedettségét".

Kétségtelen, de itt van egy extra tényező. Ha a kérdező mondjuk a spanyol kultúráért lelkesedne, spanyolul tanulna, nem ütközne akkora ellenállásba.

> A hazafiságot az idegenek utálatában "megvillantani" elég sekélyes. Az ilyenek tapasztalatom szerint nem sokat tesznek saját hagyományaik műveléséért, vagy akár csak megismeréséért.

Ha szó szerint nézem, amit írtál, tökéletesen egyet tudok érteni. De nem biztos, hogy mindenki jól érti. A hazafiságot, a nemzeti öntudatot, a nemzeti büszkeséget nem keverném ide.

Igen, létezik az, amiről írsz, amit inkább neveznék sovinizmusnak. Erre a gondolkodásra valóban az a jellemző, hogy valaki a saját népét, a saját népének kultúráját úgy általánosságban tartja többre, tartja nemesebbnek a többiekénél. És igen, ehhez még csak igazán ismerni sem kell a saját kultúrád mélységeit.

De idegengyűlölet, egy adott nép gyűlölete létezik különösebb nemzeti öntudat nélkül is.

Másik oldalról van a nemzeti büszkeségnek, a kultúránk értékeire való büszkeségnek olyan változata is, amiben nincs idegengyűlölet. Kányádi Sándor fogalmazta meg valahogy így – csak ő szebben –, hogy a magyar Isten kiválasztott népe. Arra lett kiválasztva, hogy továbbvigye és más népeknek megtanítsa azt, amit csak a magyarok tudnak igazán. Mint ahogy a szlovák, a román, a zsidó, a cigány, az orosz és a német is Isten kiválasztott népe, akik meg arra lettek kiválasztva, hogy azt éltessék és tanítsák meg más népeknek, amit csak ők tudnak igazán.

Mondhatod azt, rendjén is van, sőt még talán igaz is, hogy mi magyarok aztán nagyon értünk a borkészítéshez, és sokkal jobbak vagyunk ebben sok népnél. De közben meg felnézhetsz mondjuk a németek sörfőzésének kultúrájára, és érezheted azt, hogy ebben meg ők sokkal jobbak, és lenne mit tanulni tőlük.

Szó, ami szó, én a hazafiasságot nem keverném feltétlenül ide, itt most konkrétan az oroszokkal, az orosz néppel, vagy az Oroszországgal kapcsolatos ellenszenv részben-egészben független attól, hogy kinek milyen erős nemzeti öntudata van.