A világűrnek hol van a vége?

Nincs mindennek vége. Vegyél egy egyszerű hétköznap példát: óra. A mutatók folyamatos mozgásban vannak, ha megteremted a feltételeit akkor soha nem állnak meg. Meg tudod mondani mennyi az idő? Mire leírod hogy 16:25:30 az idő, már 16:25:35-öt mutat, de mire kimondod a javított időpontot az is megváltozik újra és újra. Hiszen az folyamatosan telik és nem áll meg. Azt le tudod olvasni hogy adott pillanatban mennyit mutatott, de azt nem lehet meghatározni hogy hol az időszámítás vége.

A világűr folyamatosan tágul. Nem tudod meghatározni hogy hol a vége, mert ahol rámutatsz az aktuális végére az egyből megváltozik. Ha veszel egy adott pillanatot amit lemérsz akkor azt a távolságot meg lehet határozni, de az a következő pillanatban újra és újra mindig nagyobb lesz, vég nélkül (jelenleg általánosan elfogadott tézis).

> A világűrnek hol van a vége?

A jelenlegi ismereteinkből az a legelfogadottabb álláspont, hogy az Univerzumnak nincs határa, nincs határvonala, nincs olyan, hogy „az Univerzumon kívül”. Már definíciós okok miatt is így van, hiszen az Univerzum, az nem más, mint minden dolgok összessége. Ha lenne valami az Univerzumon kívül, az ellentmondana a definíciónak, mert az, ami kívül van az Univerzumon, annak is belül kellene lennie, hiszen csak úgy lesz az Univerzum minden dolgok összessége.

> Mert mindennek kell, hogy legyen vége

Miért kellene? Például egy körvonalnak sincs eleje és vége. Véges mértéke, véges kerülete van a körnek, de kezdőpontja és végpontja nincs egy körvonalnak. (Önkényesen persze lehet kijelölni, de bármelyik pontja a körvonalnak ugyanolyan joggal jelölhető ki önkényesen.) Lehet valami úgy véges mértékű, hogy határtalan (értsd nincsen határa, határolófelülete).