A világűrnek van vége? . és ha van akkor mi van utána? Ha nem alakult volna a Földön se élet, akkor mi értelme lenne a világűrnek, és a sok bolygónak csillagnak stb-stb? Ki teremtette a világűrt?

Miért kéne értelmének lenni? Ez csak egy emberi fogalom, hogy értelem. A dolgok nem azért vannak, hogy a Földön lehessen élet. A dolgok voltak, és lett belőlük az élet, nem fordítva :)

És egyáltalán nem kell teremteni. Nézz utána az ősrobbanásnak, esetleg a húrelméletnek. Arrafelé lesznek a válaszok, amiket keresel :)

"Ha nem alakult volna a Földön se élet, akkor mi értelme lenne a világűrnek, és a sok bolygónak csillagnak stb-stb?"

És, ha a nagymamának pötse lenne, ő lenne a nagypapa? Ez egy ilyen értelmes kérdés.

A mai ismereteink szerint a világűr végtelen. (Bár ezt az ember nem tudja értelmezni, de attól még nem kizárt, hogy így van, és az sem kizárt, hogy egyszerűen csak nagyon buták vagyunk, és nem tudunk semmit.)

1. Nem biztos, hogy csak a Földön alakult ki élet. (Nem UFO-sztorikra gondolok!!) Egyrészt nem biztos - megint csak a limitált tudásunkkal -, hogy mindenféle életet egyáltalán felismernénk, másrészt meg alig ismerjük az űr apró részét, ráadásul még azt sem értjük rendesen...

2. Miért kéne, hogy a világűrnek bármi (ember által felfogható) értelme legyen!?!? Ezzel azt mondod, mintha az egész világűr egyetlen értelme a Földön kialakult élet lenne, ami, már ne is haragudj, de iszonyat nagy ostobaság, és beképzeltség. (Tudom, hogy nem ezt akartad sugallni, de gondold át ezt még egyszer.)

Hogy ki teremtette, azt nem tudjuk, erről nyilván minden vallás követője mást mondana, és mást mondana egy tudós. Engem inkább a tudományos magyarázatok érdekelnek, de hát még abban is csak találgatunk.

Az ember intelligens. Olyan környezetben nő fel, ahol ember által teremtett dolgokat lát. Megszokja, hogy minden okkal, valamilyen konkrét céllal van ott.

Mikor az ember valaminek az értelmét keresi, akkor a célját keresi. Emberi léptékben ez így helyes.

Az emberek jó része nem tudja elfogadni azt, hogy valami létrejöhet csak úgy, mindenféle cél nélkül. Az emberek másik felének ez nem okoz gondot.

A tudomány álláspontja szerint a világot fizikai törvényszerűségek működtetik. Nincs célja, nincs emberi fogalmakkal meghatározható értelme az egésznek. Pl. az evolúciónak sincs célja. Az evolúciót törvényszerűségek írják le, mégis nagyon sokszor hivatkoznak rá úgy, hogy „az evolúció célja”.

Tehát aki képes elfogadni azt, hogy létezhet valami konkrét cél nélkül, annak egyszerű a válasz arra, hogy „mi értelme lenne a világűrnek, ha nem lenne élet”. A válasz: semmi, de ez nem akadály arra nézve, hogy létezzen. Tulajdonképpen az emberi létnek sincs ilyenformán értelme, célja.

Sokan valamiféle spirituális célt, Istent, vagy isteneket látnak a világban, ami értelmet ad az egésznek. Ezzel pusztán az a gond, hogy csak távolabbra helyezi az értelmesség kérdését, olyan távolra, ahol már kellően messze van ahhoz, hogy ne zavarjon.

Sokan értelmetlennek éreznék az életüket, ha azt kellene elfogadniuk, hogy nincs Isten. Csakhogy Istennel sem válik értelmesebbé a dolog. Ha Isten teremtette az embert, akkor az ember célja itt a mennyországba kerülés. De itt is fel lehet tenni a kérdést, hogy mi értelme van Istennek, a mennyországba kerülésnek? Viszont ez a kérdést már a legtöbb ember már nem teszi fel. Vagy sokan a reinkarnációban látják azt, ami értelmet ad egy földi életnek. De mi értelme van a Nirvánába kerülésnek?

De tegyük fel egy pillanatra, hogy van valami nálunk sokkal nagyobb tudású intelligencia, ami működteti a világot, vagy ami teremtette. Hogyan is érhetnénk meg az ő céljait? Egy aranyhal az akváriumban hogyan lehetne képes felfogni azt, hogy az ember mit és miért tesz? Hát sehogy. Annyit képes belőle felfogni, ami egy aranyhal számára felfogható. Néhány dolognak esetleg láthatja az értelmét, sok dolognak félreértheti az értelmét, és nagyon sok dolog, ami számára érthetetlen.

Minden cél csak abban az esetben fogadható el értelmes célnak, ha az egy nagyobb, távolabbi célhoz segít hozzá. Mi értelme felállni? Önmagában semmi. De ha ki akarok menni a konyhába, akkor értelmet nyer a felállás cselekedete. De mi értelme van kimenni a konyhába? Önmagában semmi, hacsak nem azért teszed, hogy egy kanalat vegyél ki a fiókból. Mi értelme van egy kanalat magadhoz venni? Önmagában semmi, hacsak nem viszed oda az asztalhoz, hogy egyél vele valamit.

Lehet ezt folytatni a végtelenségig. Ha célok végtelen láncolata áll fenn, az ugyanúgy értelmetlenné teszi a dolgot, mintha lenne egy konkrét cél, ami nem része egy nagyobb nagyságrendű célban.

Érdekes módon az ember beláthatja mindezt. Sőt akár ideig-óráig kétségbe is eshet, hogy akkor az egész életnek nincs értelme. Pedig ez nem így van. Az ember mégiscsak azért néz meg egy filmet, olvas el egy könyvet, mert jó, és nem azért, mert valami célt akar vele elérni.

Az élet értelmén, a minket körülvevő világ értelmén nem igazán érdemes sokat töprengeni, mert úgysem jutunk közelebb egy mindenki által elfogadható válaszhoz. A legtöbb filozófia nem is általánosságban foglalkozik ezzel a témával, hanem ahhoz segít hozzá, hogy az ember meglelje a SAJÁT életének értelmét, mozgatórugóit, saját kis céljait. Ebből a szempontból nagyon érdekes néhány keleti vallás, filozófia, amelyek a pillanat megélését, a jelenben való jelenlétet hangsúlyozzák. (És amit előszeretettel értelmeznek sajnos félre egyfajta hedonista ideológia megerősítéseként.)

Az embereknek sokkal inkább az irány az, ami fontos, mint egy végcél elérése. Sokkal fontosabb, hogy az adott helyzetében fel tudja mérni, milyen választási lehetőségei vannak, azok mit jelentenek, és hogy képes legyen ezek közül jól dönteni.

A legnagyobb örömöt azok a dolgok okozzák, amik lépések egy olyan cél felé, amit soha nem fogsz tudni elérni, ami túlmutat a saját életeden. Az, hogy csinálj egy papírcsónakot, az nem túl érdekes cél, hiszen könnyűszerrel elérhető. Ilyen célokból összehalmozhatsz akármennyit, nem igazán fog boldoggá tenni. Hogy körbeutazd a Földet, az már nehezebb cél, de még mindig elérhető. Ilyen esetben mindig motoszkálni fog a fejedben, hogy ha ezt a célt megvalósítod, akkor utána mihez kezdesz. Legtöbbször a célhoz vezető út sokkal több örömöt okoz, mint maga a cél. Az ember pl. nem azért kirándul, hogy a végcélhoz érjen, és nem ez marad meg benne élményként. Ha rögtön a végcélhoz kerülne – mondjuk autóval odautazva –, akkor abban nem sok öröme lenne. De megjárni az utat, haladni rajta, az az, amiért kirándulunk.

De ha pl. zenélni, táncolni, festeni tanulsz, vagy informatikusnak, asztalosnak az egy olyan cél, amit soha nem érhetsz el. Egész életedben lesz mit tanulnod, és pont ezért nagyszerű az egész.

Összességében Isten ebben a kérdésben nem oldja fel azt a vívódást, ami a kérdésedben van. Az embereknek nem is ezért fontos az, amit a vallások tanítanak. Sokkal fontosabb abból a szempontból, hogy mi az, ami jó és mi az, ami rossz, mi az, ami igazságos, mi az, ami etikus, hogyan viszonyuljanak önmagukhoz, a többi emberhez, a természethez.

#8: Köszönöm.

> Mindennek van kezdete és vége!

Pontosabban minden véges dolognak van kezdete és vége. A végtelen dolgokra ez nem igaz. Bár nem tudom ez hogyan kapcsolódik a kérdéshez.

> Ok és okozat!

Mi van vele? Igen, minden általunk ismert történésnek van oka és okozata. Pont a világ keletkezése, ami ilyen szempontból az egyik oldalról dilemmás. Ha a világ végtelen idő óta létezik, akkor nem értelmezhető olyan, hogy kezdő ok, hiszen nincs kezdete. Hasonlóan ahhoz, minthogy nem tudod megmondani a legkisebb egész számot, mindig van előtte egy kisebb szám.

Ha viszont a világ időben véges – jelenleg így tűnik –, akkor kell lennie egy olyan oknak, ami nem okozata semminek.

De ezeknek a kérdéseknek nincs közük ahhoz, hogy mi értelme van az egésznek. Nem véletlenül használunk két kifejezést: „értelme van”, és „oka van”. A kettő nem ugyanazt jelenti. Ezt érdemes megkülönböztetni. Pl. a Neptunusz tengelyforgásának oka van. De nincs célja, indítéka, bármi olyan, amitől azt mondanánk: „ennek bizony ez és ez az értelme”.