Ki mit szólna ahhoz, szerintetek hogyan reagálnának az emberek arra, ha illegalizálnák a magzatgyilkosságot (ahogy ti hívjátok abortuszt), ha bevezetnék az áldozatok emléknapját, ha valaki ellen vádat emelnének magzatgyilkosság elkövetése miatt. Stb?

"meg kell határoznunk a gyilkosságot.Előre megfontolt szándékkal megölni egy embert?"

Nem, nem!

Ez kevés!

EZEN KÍVÜL még törvénytelennek is kell lennie.

Csak szólok, hogy a törvényeket neked is be kell tartani, hiába nem szeretnéd.

A #6 és a #9 írást olvasd el, ott vannak a kérdéseim.

És, ha ráadásul következetesen magzatGYILKOSSÁGOKRÓL írsz, azzal öngólt rúgsz. Ilyen ugyanis csak akkor fordul elő, ha az anya kuruzslóhoz megy, vagy ha gyilkosok ölik meg őt.

Ezt pedig a törvény most is bünteti!

Ádám nem mer nyilatkozni a spermákról. Szerintem szégyenlős. Vagy gyáva. Esetleg mindkettő.

Pedig szerintem ha lenne kis vér a pucájában (Ádám, ez azt jelenti, hogy ha bátor lennél), akkor felemelné a szavát értük! Hiszen a sperma az élet, az ember, a felnőtt, gondolkodó EMBER alapja! A sperma is ÉL! NE HAGYJUK A SPERMAGYILKOSSÁGOT!

Adám! Hát mondj már valamit!

> Meg kell ismételnem,amit már leírtam:a magzatban,az embrióban,a zigótában azt a felnőtt embert kell látni

Ez olyan, mintha azt mondanám, hogy márpedig a túrós tésztát cukorral KELL enni. Van, aki úgy szereti. Van, aki meg nem. Eltérő az emberek ízlése. Nem írhatod elő, hogy ne egyem a túrós tésztát szalonnával, csak mert te úgy szereted. Maximum azt mondhatod el, hogy te így szereted, vagy ajánlhatod, hogy aki szalonnával eszi, az esetleg próbálja ki cukorral is. De a „kell” szó használata kicsit erős. Nem azért, mert a te ízlésed jobb, vagy rosszabb, mint a másiké, hanem mert nem tudod tolerálni, hogy másnak a tiédtől eltérő ízlése van.

Ugyanígy a világképünk, értékrendünk eltér. Ez ilyen, ezzel nem tudsz te sem, én sem mit kezdeni. Nyilván vannak vitás, megosztó kérdések. (Abortusz, eutanázia, prostitúció, könnyű drogok legalizálása, bal és jobboldaliság, stb…) Nem baj ez, lehet is róluk diskurálni, vitázni, de ehhez meg érvek kellenek. Az a gond az abortusz kérdésével – meg sok más megosztó kérdéssel –, hogy nincsenek igazán olyan objektív érvek, ami alapján a vita eldönthető lenne. Én is csak annyit tudtam leírni, hogy számomra mi határozza meg a határvonalat, de természetes, hogy más más szempontot néz, és nála máshol van a határvonal. És ez tulajdonképpen így is van rendjén, az emberiség halála lenne, ha mindenben pontosan egyetértene minden ember, mert akkor nem emberek lennénk, hanem egymás másolatai.

Nyilván vannak szélsőségek. A sperma jogaiért való kiállás – még ha gúnyos hangnemben is íródott – tulajdonképpen semmivel sem alaptalanabb, mint a te álláspontod. Ez az egyik szélsőség. A másik szélsőség meg mondjuk Spárta és a Tajgetosz. És tulajdonképpen ez is lehet egy adott korban, egy adott kultúrában, egy adott világképben, értékrendben teljesen elfogadott. Nota bene akkor és ott az egy „családtervezési” módszer volt, illetve kvázi egy „fajnemesítés”, aminek társadalmi szinten voltak előnyei.

Nyilván egy mai ember számára a Tajgetosz már nem elfogadható, embertelennek tűnik. Mint ahogy a sperma jogaiért való kiállás meg erősen túlzó. A legtöbb ember a határt – hogy mikortól számít valaki embernek – azt a fogantatás és a terhesség utolsó szakasza közé teszi. A törvények, ha jól tudom, akkor a 12. hétig engedik az abortuszt, nem rutinművelet, tehát én azt gondolom, hogy a törvények az arany középútnál egy picivel szigorúbbak, ami szerintem jó kompromisszumos megoldás.

~ ~ ~

A kérdés eleve provokatív. Nem igazán vagy kíváncsi ellenvéleményekre, legalábbis nagyon úgy tűnik, hogy elgondolkodás helyett rögtön a saját véleményedet állítod velük szembe. Közvélemény kutatásnak sem lehet nevezni, ha az abortusz elfogadottságára lettél volna kíváncsi, akkor vannak erre statisztikák, az itt leírt válaszok meg pusztán mennyiségi szempontok miatt úgysem reprezentatívak. A kérdés egyetlen célja, hogy rávegyél valakit, hogy gondolkodjon az adott témáról úgy, ahogy te, tehát kvázi térítesz. De ennek meg nem sok értelme van. Akit nem érdekel a téma, nincs különösebb véleménye, az a kérdés harmadáig sem fogja elolvasni már magát a kérdést sem. Aki meg gondolkodott valamennyit a témáról, annak meg jó esetben van egy magában jól megfogalmazott véleménye, szempontrendszere, ami alapján megítéli az adott kérdéskört. Ezen az általad leírtak nem sokat fognak változtatni, túlságosan csak a véleményedet írod le, a szempontjaidat nem, nem próbálod különböző nézőpontból megvilágítani a kérdéskört, csak azt ismételgeted, hogy márpedig mindenkinek úgy kell látnia a dolgot, ahogy te látod. Oké, nyugodtan írhatod ezt, de ez már-már kontraproduktív ebben a formában.

~ ~ ~

Másik oldalról nézve ahogy írtam, itt négy különböző jog csap össze. (És akkor megint mutatok egy másik nézőpontot.) Te kizárólag a – leendő, vagy már meglévő – gyerek élethez való jogát nézed, és kizárólag ebből a szempontból ítéled meg az abortuszt. Nem mondom, hogy kell, de talán érdemes lenne a másik három jog alapján is kicsit belegondolni a kérdéskörbe, hogy milyen helyzetek lehetnek – nemi erőszak, fiatalkorú anya, mélyszegénységben élő anya, fokozottan veszélyeztetett terhesség, fogyatékosság –, és abban hogy alakul a gyerek emberhez méltó élethez való joga. Hogyan alakul az anya élethez való joga. Hogyan alakul az anya emberhez méltó élethez való joga.

Mondok egy irreálisan halmozottan szélsőséges esetet. Van egy 14 éves lány. Tegyük fel van valamilyen elváltozás nála, mondjuk egy súlyos vérzékenység. Amúgy drogozik. Meg amúgy mélyszegénységben él, az olcsó – de cserébe durván addiktív – drogra is úgy lopja a pénzt. Öntudatlan állapotában elrabolják, majd később többször megerőszakolják. Valahogy kiszabadul, de terhesen. A születendő gyerekről a terhesség 7. hetében kiderül, hogy a droghasználat miatt biztos, hogy vakon fog a világra jönni, és ha az anya nem szokik le a drogról – márpedig nem tud –, ráadásul eleve drogfüggőként. Már ha egyáltalán nem hal bele a szülésbe a gyerek, az anya, vagy mindkettő. Oké, tegyük fel a 14 éves anya megszüli a vak gyermekét. A mélyszegénységbe. A drogfüggő anya. A drogfüggő, vak gyereket. Milyen sorsa lesz annak a gyereknek? Biztos, hogy jobb az, mintha a világra se jött volna? Milyen sorsa lesz az anyának? Hogy fogja tudni szeretni igazán a gyermekét, ha ránézve az a súlyos trauma idéződik fel benne, amiben a gyerek megfogant. Az ő élete eddig is pengeélen táncolt, lehet ezt a súlyt már nem bírja el, és öngyilkos lesz. Vagy éppen elég az, ha akkut, kezeletlen depressziós.

Ebben a szélsőséges esetben is azt vallod, hogy a terhesség 8. hetében elvégzett abortusz gondolkodás nélkül elvetendő alternatíva, mert gyilkosság? Az élet szentsége mellet minden más érv összesítve is eltörpül?

Vagy ha ebben az esetben ha nem is helyesnek, de legalább érthetőnek, „megbocsáthatónak” tartod az abortuszt, akkor neked is kicsit máshol vannak a határok, és ezt kellene igazán megkeresni, és megfogalmazni.

Nem csoda, hogy vihart kavart, mert a magzatgyilkosság az az ILLEGÁLIS abortusz, ami már most is tilos és büntetendő!

Ezért jó pontosan, szabatos magyar nyelven fogalmazni, mert azt nem fogják félreérteni.

Ha pedig ezt nem vagy hajlandó elfogadni, akkor magad állsz be a pofonfa alá, és rázod meg.