Túlterhelt vagyok?

Még csak november vége van, de én már nagyon elfáradtam. Egy héten 40 órám van (különórákkal eggyütt) plusz 5 edzés. Az egész családom baromi maximalista, igaz, hogy nem azt várják el, hogy mindenből színötös legyek, de nagyon komolyan elémrakták évekkel ezelőtt, hogy miket kell elérnem az iskolás éveim alatt (egy felső és egy középfokú nyelvvizsga két külön nyelvből, ösztöndíjjal bejutni egy jó egyetemre (legjobb lenne, ha külföldire) emelt szintű érettségi valamiből, a közelebbi jövőben pedig bejutni egy kéttannyelvű gimibe) emellett mivel apám zenész, ezért zongoraórákra is járok, anyukám pedig sportoló, ezért legalább 17 éves koromig aktívan sportolni is fogok, akkor leszek elég "érett" hogy eldöntsem, biztos abba akarom-e hagyni.

Egész nap csak rohanok egyik helyről a másikra. A barátaimra semmi időm, a családommal kölcsönösen nincs időnk egymásra. Teljesen egyedül érzem magam. És nagyon félek, hogy nem fogom tudni megcsinálni, mert apukámnak, anyukámnak, nővéremnek sikerült.

Teljesen robotnak érzem magam, csak hajszolom magam, hogy csináld már, mert ezt muszály tudni... De nagyon fáradt vagyok, hiába kapok jó jegyeket a tanárok, az edzőm, a szüleim mind leszúrnak, hogy nem figyelek, nem viselkedek normálisan.. De már fogalmam sincs, hogyan kéne normálisan viselkedni, a nagy dolgok már alig érdekelnek, a legkisebbek jönnek ki rajtam nagyon durván (hétvégén nem találtam a pólót amiben utazni kellett volna a meccsre és konkrétan hisztirohamot kaptam, üvöltöztem mindenkivel és bőgtem a pólóm miatt, viszont azt, hogy kikaptunk egy fontos meccsen elintéztem egy vállrándítással.

Szóval szerintem kezdek bedilizni, teljesen egyedül érzem magam ráadásul alig tudom már rávenni magam, hogy megtanuljak bármit is. Bármilyen motiváló tipp, hogy mit tegyek?

14/L