Hogyan segíthetnék a barátomon?

Kuzdosport!!!

Nekem a keresztanyam halt meg, az egyetlen ember, akivel tenyleg kozel alltunk egymashoz, es en is ugyanigy viselkedtem es egy baratom elkuldott boxra es sokkal jobb lett

A feszultseget le kell vezetni, mert kesobb meg rosszabb lesz, hacsak nem tenyleg az apjara haragszik valami komolyabb dolog miatt

Mindnyájan másképp gyászolunk, de sokaknál a legerőteljesebb érzés a mindent elsöprő fájdalom.

A fájdalom nagyon erős tud lenni. De túl lehet jutni rajta. Ez azonban időbe fog telni. Ahogy egy súlyos testi sérülésből is lassan gyógyul meg az ember, úgy a veszteség feldolgozásához is időre van szükség. Több hónapig, vagy akár évekig is eltarthat. A mardosó fájdalom, amit kezdetben érez, idővel alább fog hagyni, és az élete apránként újból reménytelibb lesz, és visszanyeri az értelmét.

De addig is a gyász sokak szerint elengedhetetlen ahhoz, hogy begyógyuljanak a sebek, és alkalmazkodni tudj az új helyzethez. Része volt egy ember az életének, aki nincs többé, és hatalmas űrt hagyott maga után. Most meg kell tanulni nélküle élni. Az embernek szüksége van arra, hogy megkönnyebbüljön érzelmileg, és a gyász segíthet ebben. Természetesen mindenki másképp fejezi ki a fájdalmát. De úgy tűnik, ha valaki magába fojtja az érzéseit, az nem tesz jót sem az elmeállapotának, sem a lelki egészségének, sem a szervezetének. Az viszont nem jó ha dühkitöréssel vagy haraggal vezeti le, mert a helyzeten nem változtat csak rosszabb lesz. A mozgás sport valóban jót tesz ezenkívül segíteni másokon, akik bajban vannak vagy nehézséget élnek át ez is hasznos lehet. Egy másik lehetőség az, hogy leírja az érzéseit. Akiknek nehéz beszélniük az érzéseikről, talán könnyebbnek találják, ha leírhatják őket

Abban kellene segíteni, hogy tudatára ébredjen hogy ne haragudjon pl Istenre vagy az orvosokra, az ápolónőkre, a barátokra vagy talán éppen az elhunytra is. Ez ugyancsak gyakori reakció, ha elvesztünk valakit. Haragja valószínűleg fájdalma természetes velejárója. Egy író a következőket mondta: „Csak azáltal szabadulhat meg az ember a harag romboló hatásától, ha a harag tudatára ébred — nem úgy, hogy másokon tölti ki, hanem úgy, hogy tudatában van ennek az érzésnek.”