A nővérem nem tudja feldolgozni azt, hogy a brátja 9 év után elhagyta. Depis? Bővebben lent!

azért 9 év az sok idő, ha úgy nézzük...

valami barátnő/barát nincs akivel közeli viszonyban van?

Azért valamennyire érthető, hogy 9 év után az az űr, amit a srác maga mögött hagy, nem tűnik el egy legyintésre. A nővérednek újra ki kell találnia, hogy kicsoda is ő maga, a srác nélkül. Ebben tud segíteni a pszichológus, de nem úgy, hogy odaviszitek, beszélnek egyet és aztán minden jobb lesz. Ez egy lassabb folyamat. gyakorlatilag erősen hasonlít a gyászra, amit a nővéred most megél. A gyászolók se jönnek rendben olyan gyorsan. Én azt tudom ajánlani, hogy legyetek végtelenül türelmesek a nővéreddel, éreztessétek, hogy szeretitek, de hagyjátok hogy ő maga megélhesse az a folyamatot ami benne zajlik. Nem hiszem, hogy olyan sokat segít, ha állandóan társaságot szereztek neki, még akkor is, ha a jó szándék vezérel titeket. Pszichológushoz mindenképp járjon, akár heti többször is és ne állandóan, de néha üljetek le vele, hagyjátok hogy elmondja mit érez és gondol és nem kell feltétlenül nagyon erős pozitív véleménnyel biztatgatni, ilyenkor a legtöbbet az ér, ha érzi, hogy megértitek és szeretitek. Persze nem ért néha gátat szabni a rossz gondolatoknak és optimistán reagálni, de a nővéred most valószínűleg eléggé elmerült a saját világában ahhoz, hogy a nagyon erős optimizmus hatására inkább rosszabbul érezze magát, bezárkózzon.

Szóval... Ezt helyette nem élhetitek meg, és bármilyen rossz tehetetlennek lenni, most bizony némileg azok vagytok. Nem tudom a nővéred mióta van ilyen állapotban, de mindenképpen idő kell neki. Ha már hónapok óta így van, akkor valóban van értelme egy kicsit erőszakosabbnak lenni és néha elrángatni sétálni és rámutatni, hogy a barátjától teljesen függetlenül mennyi szép dolog tud lenni a világban. De úgy egyébként szerintem többet segítetek ha csak megértéssel és szeretettel mellette vagytok és türelmesen tűritek ezt az egészet. És persze a pszichológus nagyon nagyon nagyon fontos.