Minek vállalnak emberek gyereket napi 8-12 óra munka mellett? Mikor jut idő a gyerekkel foglalkozni? Mikor jut az embernek önmagára ideje?

Ó, hát mi sem gondoltuk, hogy a világon élő 7 milliárd ember közül csak te vagy ezen a véleményen. De még Magyarországon sem te vagy ezen a véleményen. Végül is ki ne akarnak fele annyi munkával ugyanannyit keresni, vagy ugyanannyi munkával kétszer annyit?

De még ha többségben is lennél a véleményeddel, az sem jelent semmit. (Úgy szokták ezt hívni, hogy: [link] .) Pl. ha megkérdeznéd a sörivókat, hogy jó, számukra kedvező döntés lenne-e, ha ingyen lenne a sör, akkor a jó többség megszavazná, hogy hát persze. Ettől még igazuk lesz? Nem. Ha senki nem fizet a sörért, akkor senki nem gyártana sört. Meg a kocsmák is bezárnának. A végeredmény az lenne, hogy nem lehetne sörhöz jutni. Vagy finanszírozza a sörgyárak költségeit, és bevételét az állam? De hát az államnak annyi pénze van, amit a mi adónkból beszed. Mivel több kézen menne át a pénz, ez több adminisztrációs költséggel járna, nem beszélve arról, mennyit emelnének le belőle korrupt szereplők. A végeredmény az lenne, hogy kétszer annyiba kerülne a sör, csak nem a boltban, kocsmában fizetnéd ki, hanem adóként. Persze a legtöbb ember ezt nem gondolja végig, persze hogy jó ötletnek tűnik az ingyen sör. Viszont pont ettől a többség véleménye nem feltétlenül a helyes vélemény. (Ez amúgy nagyon jól mutatja a demokrácia problémáját. Ha a nép dönt, akkor szemellenzős, nem átgondolt, hibás döntéseket fog hozni. De megoldást én sem tudok rá, így elfogadom, hogy a lehetőségekhez mérten még mindig ez a demokrácia a legjobb.)

Oké, fogjuk meg a másik végén a dolgot. Mondjuk azt, hogy túl sok az a 8 óra munka, és csak 4 órát dolgozzunk. Kinek kellene lépnie ebben az ügyben? Pl. van egy bolt. Dolgozik ott mondjuk 10 eladó napi 8-12 órában. Ha maximálnánk, hogy mindenki csak 4 órát dolgozhat, akkor kétszer-háromszor annyi embert kellene felvenni. Akkor kapjanak fele, harmad annyi fizetést? Gondolom nem ez a cél, mert ezt ma is meg lehet tenni. Akkor fizessenek ugyanannyit fejenként, azaz kétszer-háromszor annyit összességében? Ki fogja az ő bérüket fedezni? Hát mi, a vásárlók. Akkor tök mindegy, hogy ugyanannyit keresel 4 órában, ha az árak meg hirtelen megduplázódnának. Az pont olyan, mintha ma dolgoznál 4 órában, fele annyi pénzért.

Ott a munkahelyem. Sikerült nagyon családias, baráti hangulatú munkahelyet találnom. A fizetésem az átlagfizetés alatt volt évekig, az informatikus átlagfizetéshez képest meg még mélyebben. Találhattam volna más munkahelyet, de kijöttem úgy-ahogy a fizetésemből. A cég adott volna többet is, de nem volt miből. Sőt néha időszakonként több munka volt, mint amit egy ember elbír. A cég vett volna fel embert mellém, de nem volt miből. Amit lett rá lehetőség, meg is emelték a fizetésem, ma már hárman dolgozunk, de a pénz a munkahelyeden sem a fán terem. Ha most az állam kötelezné a céget, hogy 4 óráért fizessen ugyanannyit, mint amit eddig a 8 óráért, akkor a munkahelyem lehúzhatná a rolót. Ugyanannyi bevétel mellett kétszer annyi ember kellene, hogy ugyanazt a feladatot ellássa. Erre nincsenek meg az anyagi forrásaink.

Akkor kinek kellene lépni? Te nem tudsz mit csinálni. Max. tudsz keresni egy olyan munkahelyet, ahol 4 órában annyi pénzt keresel, ami neked elég. Persze ehhez valamiben nagyon kimagaslónak kell lenned. A munkahelyek, vállalkozások megint nem tudnak lépni. Ha az állam rákényszerítené az ilyen jellegű akaratát másokra, akkor romba dőlne az egész gazdaság.

Ha szerinted ez a 8 órás munka baj, probléma, akkor mi a probléma megoldása. Gondolom nem az, hogy elszájkaratézgatunk itt. Az maximum feszültséglevezetésnek jó, de nem problémamegoldás.

Itt nem az a kérdés, hogy tetszene-e az embereknek, ha megvalósulhatna az, amit te akarsz. Itt a kérdés az, hogy ennek egyáltalán van-e realitása, lehetséges-e megvalósítani. Mert ha nem, akkor ez egy lázálom, ami csak egy torz világképben lehet reális igénye valakinek.

Ha viszont nem tudsz változtatni, és látod, hogy nem is nagyon van realitása a változásnak, akkor mi van? Tüntetést szervezel a jelenlegi rendszer ellen? Megteheted, de ha nem tudsz alternatívát felmutatni, akkor megint nem oldottad meg a problémát. Ha viszont így van, akkor kénytelen vagy alkalmazkodni. Vagy beéred kisebb fizetéssel, vagy belenyugszol, hogy napi 8 órát kell dolgoznod.

Akkor miért ne lehetne ezt jól csinálni. Keress olyan munkát, amit örömmel végzel, az nem elfárasztani fog, hanem felfrissíteni, lelkesíteni. Bár ahogy a szavaidat olvasom, teljesen olyan, mintha te semmit nem csináltál volna még belső indíttatásból, szeretetből, saját érdeklődésből. Ez sajnálatos, de ez ellen kizárólag te tudsz tenni.

Marcus Aureliust idézve: „Ha rajtad kívül álló dolgok bántanak, nem ők zavarnak téged, hanem a saját, róluk alkotott ítéleted. És neked hatalmadban áll, hogy akár most rögtön kitöröld ezt az ítéletet.”

Nem a 8 óra munka teszi frusztrálttá, beteggé az embereket, hanem a világról alkotott képük, a viszonyulásuk. Nézd meg, van két ember, aki ugyanazt csinálja, ugyanolyan a sorsa, ugyanannyit dolgozik, ugyanannyit keres, ugyanúgy van vagy éppen nincs családja. Az egyik egy ideggombóc, a másik meg az életet élvezni tudó, vidám természetű ember. Hogy te melyik leszel a kettő közül, az a legtöbb esetben kizárólag rajtad múlik.