Elegem van belőlük, mit csináljak?

14 éves vagyok, a szüleim alig bírnak eltartani (ha épp eltudnak), mert állandóan csak a cigire, meg a piájukra megy el a pénzünk. Egyiknek sincs munkája, konkrétan segélyekből élünk. Már a lehető összes dologgal próbáltam hatni rájuk, 14 éves létemre, én magyarázom nekik, hogy tegyék le a piát és menjenek dolgozni. Amióta ezt mondtam nekik, és elkezdtem velük a pián vitatkozni azóta eldugdossák előlem, mert ha nem tudok róla akkor nyílván nem fáj és észre se veszem, pedig amióta élek azóta mindig észreveszem ha részegek (nem kevésszer). Szóval azóta állandóan átcsesznek, hazudoznak nekem, csakhogy ne legyen gondjuk velem a veszekedésre. Ha egyszer-kétszer betelik a pohár és már tényleg elkezdek velük vitatkozni, akkor előveszik, hogy miért nem tisztelem őket, mert ők mégiscsak a szüleim. Lehet, hogy nem jogos az, hogy így beszélek szerintetek de 14 éve hallgatom a piás részeges ordibálásukat, és veszekedéseket ami többször elfajult. Eddig kb. 5-6 albérletben laktunk és mindenhonnan kidobtak (vajon miért?). Pénzünk nincs, és itt most nem arra gondolok, hogy rám nincsen pénz, hanem konkrétan kajára se. Ha felnövök az lesz az első, hogy itthagyom őket és többet vissza sem nézek. Azonban addig rohadt sok idő van vissza, és nem kivan zárva, hogy én velük éveket kibírok. Napról napra egyre jobban tönkreteszik az idegeimet. És akkor még finoman fogalmaztam, mert ez csak én vagyok. Én a legkisebb gond. Adósság adósság hátán, amit a haláluk után gondolom én öröklök. Mert mást nagyon nem fogok az biztos. Amint elérem azt a kort, hogy diákmunkát vállalhatok természetesen megyek dolgozni, de az a saját élet elkezdéséhez 18 éves koromig édes kevés, és senkire nem számíthatok. A nagyszüleim jönnének szóba, de nekik is minden pénzük elmegy arra, hogy minden hónapban nekünk küldenek pénzt, még akkor is ha nekik alig marad a nyugdíjukból, de a szüleim nem valami hálásak nekik. A szüleim iránti szeretet már évekkel ezelőtt eltűnt, mert ne haragudjatok a durva fogalmazásért, de gerinctelen, ingyenélő senkik. És higgyjétek el a szavaimat én sajnálom a legjobban. Testvérem nincs mert ha lenne, akkor már biztos éhen haltunk volna. Szóval tényleg senkire nem számíthatok. Egy jó suliba felvételiztem ahol jövőre leszek kilencedikes, és igyekszem a jövőmön dolgozni, de addig ismétlem nem tudom, hogy bírom ki. Sehogy. Bocs a regényért: 14/L