Miért van az, hogy körülöttem mindenkinek olyan 'tökéletes' élete van, az enyém meg? :-\

Van kedved elolvasni mégegyszer ugyanezt?

Nem szívesen nézem meg az ismerőseim Facebook bejegyzéseit, mindenki boldog, már a sokadik közös képet tölti fel magáról és a párjáról. Ritkán összefutok ismerőssel, dolgozik meg minden én meg ugyanazt tudom mondani amit eddig, itthon ülök, nem kellek sehová. Barátaim nincsenek, barátnőm nem volt soha. Nem vagyok jóképű, a testem többi részén a genetika elbánt velem és így tovább és így tovább. Mind feledni tudnám, ha legalább egy barátom lenne, de ilyen az élet. Fejben is elbánt velem az élet, zárkózott vagyok, képtelen a barátkozásra. Néha szerencsém is van, de ez ritka. Az életemre inkább a mértéktelen szívás a jellemző. És igen a pénz. Van a közelemben egy ember akit fel tudnék rúgni, egész életében minden alá lett tolva, nekem meg maradt a nagy büdös semmi. Ez sem érdekelne, csak ne tolná minden nap magát az arcomba. Nem direkt teszi, sajnos szomszédok vagyunk, minden nap látom. Hiszem, ami igazából hülyeség, mert sosem lesz jobb, de hiszem, hogy egyszer miden megváltozik és értékes ember lehetek.