Hogy lábaljak ki egy ilyen mély depresszióból?

Már nem tudom mióta vagyok depressziós. Talán akkor kezdődött, mikor szakítottam exemmel, mert megcsalt. Vagy talán előtte, mikor kezdődtek a veszekedések. 19 éves vagyok, fiú, szakmát tanulok. Első kapcsolatom volt, és a végén csak veszekedésekből állt, ami nagyon bántott. Egyszerűen elveszettnek érzem magam. Szeretnék boldog lenni, szeretnék egy boldog kapcsolatot, barátokkal. Annyi ember fordult el tőlem... A saját apám, az úgynevezett barátaim... Az a néhány barátom, aki segíteni próbált, félek bennük is megváltoztattam valamit, mert amit tettem, nagyon szégyenlem. Már talán fél éve játszottam az öngyilkosság gondolatával, amikor az exem teljesen kiborított, és meg is tettem, de szüleim megmentettek. Aztán alkoholista lettem, nem telt el nap, hogy ne ittam volna, ne rúgtam volna be. Egyszerűen unok élni, nem akarok iskolába menni a sok álszent "baráthoz", exem közelébe... Nem akarok dolgozni menni, mert unom, hogy mindig rám osztják a leg gányabb munkákat, és hogy semmibevesznek, mindent rajtam keresnek, mindig engem vesznek elő, mindenki hülyesége miatt... Nem akarok itthon ülni és wowozni, de elmenni se tudok sehova, mert nincs kivel, hiába hívok el embereket, mindig vagy elutasítják, vagy lemondják. De egyszerűen mély lehangoltságot érzek, és nem látok kiutat...