Hogyan maszak ki a vagdosadbol es a depressziobol?

Szakítottatok, új barátnője van; persze, hogy nem törődik veled. Lelki támaszt ne is nála keress, hanem barátoknál vagy családtagoknál.

Vagdosást nagyon gyorsan abbahagyni! Ha akarsz ismerkedni és meglátja a leendő barátjelölt a hegeket csuklón vagy máshol, rögtön otthagy, vagy legalábbis meglesz egy rossz véleménye rólad.

Régen voltam depressziós, de emlékszem, hogy valójában nagyon mélyen élveztem azt az érzést, ezért nem tudtam túllépni rajta. Első körben ezt be kellett látnom, utána tudatos döntés alapján vetettem véget neki.

Ajánlom neked, hogy menjél el egy társastánc tanfolyamra. Elsőre furán hangzik, de a tánc nagyon boldoggá tesz; kikapcsol és szórakoztat egyszerre. Persze ismerkedési lehetőségnek sem utolsó.

Figyelj.

Mindig vannak szar időszakok. Mindig van jobb is és rosszabb is a te helyzetednél.

De ez most TE vagy.

Saját magadnak kell eldönteni, hogy szeretnél e vidámabb lenni. Ha igen a válasz, akkor miért szomorkodsz folyton?

Egy bizonyos fokig az embernél normális, ha kiadja magából a bánatát, de ezt nem szabad sokáig csinálni.

Gondold át: jó érzés szomorúnak lenni?

Persze, hogy nem!

Akkor igen is gondolj arra, hogy "erős vagyok és felállok a padlóról"!

Jót tenne egy életmódváltás.

Esetleg keress új barátokat, ha más nem az interneten.

Keress valami hobbit, sportolás, rajzolás, fényképezés, éneklés, vagy akármi, ami egy kicsit is érdekes számodra.

Tűzz ki magadnak (apró) célokat és tegyél meg mindent, hogy elérd, és hidd el , mindegyik elérésével egyre jobb lesz a kedved is, hiszen büszke lehetsz magadra.

A vagdosás egyáltalán nem megoldás!

Ne akarj öngyilkos lenni, még előtted az egész élet , csomó szépség van benne, csak meg kell találni.

Valakinek biztosan fontos vagy! De, ha úgy érzed nincs ilyen ember, akkor is van! Nekem fontos vagy! Bár nem ismerlek, de nekem fontos,hogy élj és, hogy ne legyél rossz kedvű!

Én hiszek a sorsban és abban,hogy nem véletlenül találtam meg ezt a kérdést, és nagyon szeretnék a válaszommal segíteni neked!

Hidd el, tudom ,hogy most szar,de rengeteg pasid lesz még és fogsz még erre a srácra nevetve visszaemlékezni.

Most fáj, de az idő begyógyítja a sebeidet.

Egy a fontos, amit meg kell értened; én csak tanácsot adok neked, a lépést ,amivel kilépsz a depiből NEKED kell megtenned, saját magadat kell meggyőznöd, hogy ki akarsz belőle lépni.

Ha úgy érzed, egyedül nem megy, javaslom keress fel egy jó pszichológust , aki segít neked ebben!

Mivel zsarol? Írj privit, ha nem itt akarod.

Nem tudsz vissza vágni valahogy?

A vagdosást meg ne csináld, tudom lelki fájdalom miatt teszed, de nem vezet jóra. Ha tudsz fuss, vagy táncolj olyankor, legalábbis nekem ez segített!