Normális az ha az állatokat jobban szeretem mint az embereket?

Ez szubjektív, hogy ki mit tart normálisnak.

Kérdés inkább az, hogy miért nem szereted őket. Vagy csak félsz tőlük, nem lettél jól szocializálva a társas viselkedésre. Ez gyakori pl. testvér nélkül felnövő gyerekeknél akiknek a szülei sem éltek nagy társasági életet.

Anno én is ilyen voltam, én nem szégyellem bevallani, a mai napig könnyebben (és szívesebben) teremtek kapcsolatot egy állattal, mint pl. egy kisbabával.

És sokáig én is úgy vélekedtem, hogy jobb szeretem az állatokat, köztük tudok igazán feloldódni, önmagam lenni.

Aztán elkezdtem Reikizni és rájöttem, mindenki szerethető, sőt, legjobb dolog, ha egy életunt, "besavanyodott" embernek segíthetünk, hogy szebbnek lássa a világot.

Azóta eszembe sem jut, hogy ne szeretnék bármilyen élőlényt, beleértve az embert is :)

Nem normális, a lelkednek biztosan jót tesz valahogy :) Bár filozófiai vitákat nem lehet velük lefolytatni, és a boltba sem fog leszaladni, ha beteg vagy...:)

Azért ne erre rendezkedj be! :)

Igen az! Ez velem is így van, mióta csak az eszemet tudom!

Az emberek kapzsik, irigyek, utálatosak, de az állatok csak arra vágynak, hogy szeresd oket és végtelenul hálásak.

Az állatok is tudnak irigyek, kapzsik, kegyetlenek lenni.

De az is igaz, hogy nekik nincsenek bűneik, ezért sokszor könnyebb őket szeretni.

Miért választjátok a könnyebb utat a kevesebbért?

Szerintem abszolút nem normális dolog. Az ember szeresse, segítse az embert, az állat pedig az állatot. Az állatok haszonból vannak, nem kiegészítőként és stb. Fent tartják az élővilág körforgását és nekünk szolgáltatják az élelmet.

Pár év, és hal meg csirke helyett, kutyacombot fogunk rágcsálni a gyorsbüfékben.