Könyvet írok. Eddig jó?

1987. augusztus 19., szombat, Anglia

Reggel, mikor felébredtem rögtön feltűnt valami. Csend volt. Ez igen ritka a házunkban, mivel minden hajnalban eldöcög a tejeskocsi a ház előtt, apa és anya pedig elkezdenek csörömpölni a konyhában. Rögtön bevillant egy gondolat az agyamban. Ők már elmentek dolgozni. Elkések! Kipattantam az ágyamból és amilyen gyorsan csak tudtam elkezdtem öltözni. Miután magamra vettem iskolai egyenruhámat (fekete cipő, fehér harisnya, barna szoknya, fehér blúz és az iskolám címerével díszített kendő), lerohantam a konyhába, magamhoz vettem egy almát, és egy szelet diós pitét. Kiléptem a házból, és elkezdtem rohanni. Csengetés után 20 perccel estem be a termünkbe. AZ osztályfőnök, Mrs. Kickwaed csak rosszallóan biccentett, miután lihegve elnézést kértem. Két legjobb barátnőmet, Olivia-t és Tracy-t csak egy mosollyal köszöntöttem, majd eltátogtam nekik, hogy elaludtam.