Könyvet írok. Eddig jó?

ömm, hát ez eléggé rövid részlet volt. Ennyiből sok mindent nem lehet leszűrni, csa azt, hogy minden nagyon gyorsan történik.

Én, nézzük csak, tizennégy sorban írom le, hogy hogy néz ki mondjuk egy szoba. Te tizennégy sorban leírtad, hogy a lány felébred, felöltözik, és már otthon sincsen. Lassíts! Nem kerget a tatár, még a török sem. Írj a lány kinézetéről, a hely kinézetéről... Nekünk, olvasóknak titok maradt az, hogy mi miért, hol történik. Csak annyit tudunk, hogy van ez a csaj, aki elkésett az iskolából.

Még valami: mivel a történet nem a mostani világban játszódik, neked alkalmazkodnod kell az akkori világhoz. Szerintem nem egészen így gondolkodtak akkor az emberek, de lehet, hogy ez csak az én gondom.

És nem, eddig nem egészen jó. Mindenféleképpen bővítsd a történetedet ki. Tizennégy sor nem elég ahhoz, hogy leírd, hogy valaki a felébred, felkel (...) elér az iskolába.

Legalább helyesen írsz.

ezek szerint te sem tudod...

szerintem olvasd el ezt a könyvet: Bálint Ágnes - Szeleburdi család

szerintem innen sokat lehet meríteni :)

rövidke könyv, egy óra alatt fel lehet falni.

Nem jobb az én szövegem sem, csak más.

Álmos, merengő volt ez a reggel is, mint általában a vidéki reggelek Angliában. A csendet szinte tapintani lehet. A fenyér felől egy könnyű fuvallat lebbenti meg csak az illatozó rózsák leveleit. Így augusztus derekán még békésebb az ébredező kisváros.

Ki-ki a tengerparton nyaral, elutazott a világot kontinensre, vagy a rokonait látogatja sorra. Mark (Mark McGill, a szomszéd srác) nénikéjét ment látogatni Skóciába. A legjobb barátnőm meg az egész famíliájával meg rokonlátogatásra utazott az államokba. Cate rajong a rokonlátogatásért. Csupa fogatlan vénember, bajuszos mamóka az összes rokona. Az iskolából külön ki kellett kérni, mert nem is jönnek vissza majd csak szeptemberben.

Az utcácskánk békéjét ilyenkor csak a Stinking Cottage felől közelgő tejeskocsi lármája töri meg. Végigzötyög a macskaköves úton, meg-meg állva a házak előtt, hogy az üres palackokat telire cserélje az a rémalak, aki már a nagyapám idejében is ezen a csotrogányon hordta a tejet a közeli majorságból. Kedves ember, de valami csúnya tréfát űzött vele a tereptő, mert egyszerre púpos, sánta és szokatlanul alacsony.

Londonból költöztünk ide, még akkor, amikor megszülettem. Sok év eltelt azóta, de a nagyvárosi nyüzsgést megőriztük. A mi házunk olyan, mintha egy véletlenül ide pottyantott, nem ide illő valami lenne a tájban. Nyoma sincs a békének és a nyugalomnak. Egész álló nap nagy a nyüzsgés és a csatazaj. Észre sem vesszük, mennyire lármásak és izgágák vagyunk.

A hajnali csörömpölés és lárma közepette is nehezen ébredek, s még nehezebben bújok ki az ágyamból. Ennek is megvan a maga szertartása. Egy kis nyújtózkodás, egy kis ásítozás, egy kis Anya van itthon narancslé? rikkantás, s megint csak ásítozás.

– Segítség! Elkéstem. Apa! Anya!

Semmi válasz. És csönd van. Csak Redford néni kutyája pöröl valamivel. Talán egy kóbor macskával. Úgy pattantam ki az ágyból, mint a nyílvessző a felajzott íjból. Csend volt a lakásban.

***

(Nem olvasom vissza, biztosan lenne rajta mit finomítani.)

***

Angliában már augusztusban van tanítás?