Könyvet szeretnék írni, és már ötletem is van, csak attól félek, hogy túl "száraz", vagy túl "nyálas" lesz a könyv. Meg tudnátok mondani, hogy jó-e amit eddig írtam?

Csatolom,amit eddig írtam,meg tudnátok mondani,hogy jó lesz-e?

Gyönyörű ,napos idő idő volt aznap.A madarak elmélyülten csiripeltek,nyilván valami olyan dologról,hogy hol lehet ma sok ételt találni,vagy milyen idő lesz holnap,esetleg hogy ki keltek-e már a kismadarak.Én a kertben sétáltam,s közben azon gondolkoztam,hogy vajon mi lesz ma az ebéd.Mert ma van ugyanis az egyik kistesóm,Zsuzsi szülinapja.De nem csak Zsuzsi szülinapját ünnepeljük ma,mert ma van a másik húgom,Bea névnapja is.Zsuzsi kedvenc étele a palacsinta,de Bea azt ki nem állhatja.Az ő kedvenc ételét,a zöldségsalátát krumplival viszont Zsuzsi nem szereti.Kétféle kaját meg nem lehet főzni,mert még így is alig tudjuk kifizetni azt a sok adót.Hát igen.Pedig régen milyen szép volt.Amikor még apa élt,akkor még minden szép volt:normális lakásunk volt,normális ruháink,és minden nap volt bőséggel mit ennünk.De apa fél éve meghallt.Elcsapta egy vonat.Azóta el kellett adnunk azt a szép nagy házat,és meg kellett venni ezt a háznak még a legnagyobb jóidulattal sem mondható valamit.Azelőtt kétszintes házunk volt,meg jó nagy udvarunk.És volt egy autónk is.Aztán apa meghalt.Nálunk apa keresett jól,mert ő orvos volt az intenzív osztályon.Anya tanár volt.De azon a héten,mikor apa meghallt nagyon könnyű volt őt felbosszantani,ami nem csoda,hisz anya nagyon szerette apát.És azon a héten az egyik diák megjegyezte,hogy apa nagyon jól kereshetett,hogy anya anyira szerette,mert amúgy egy ocsmány állat volt.Erre anya felpofozta.Persze a gyerek szülei azonnal feljelentették anyát.Ki is csapták őt a munkahelyéről.Próbál mindenfele munkát találni,de sehol sem vették fel sehova.És a befizetettlen számlák meg gyűltek és gyűltek.Így kellett eladni a házat,és kellett megvenni ezt a kajibát.

-Doroti,kicsikém gyere enni-hallottam anya hangját.

-Megyek-válaszoltam.

Így fel kellett kelnem az eperfa árnyékából.Mikor bementem a "házunkba" ,láttam,hogy már mindenki az asztalnál ül (már amennyira lehet azt asztalnak nevezni).

-Mi lesz az ebéd?-kérdeztem

-Zabkása-mondták kórusban az ikrek:Adél és Anna.Ők 10 évesek,és szinte mident egyszerre mondanak és csinálnak.Plussz mindig ugyanúgy öltöznek.Így aztán nem lehet őket megkülönböztetni,mivel minkettőjüknek nagy kék szeme,piszkos szőke haja,és rengeteg szeplője van.

-Zabkásza,zabkásza.Hihihi.Ana mi asz a zabkásza?-Ezt az egyéves kishúgom,Betti mondta,akinek zöld szemei vannak,és ugyanolyan piszkos szőke haja van,mint az ikreknek.

-Kész is van.-mondta anya,észre sem véve Betti kérdését.-Doroti,kérlek tegyél mindenkinek,amig én idehozom az ajándékokat.

-Jó-mondtam.

A zabkása egész türhető volt,és ami a legjobb volt,hogy mindenkinek ízlett,ami nálunk nagy szó;hisz a mi családunkban mindenki válogatós.Én Zsuzsinak egy hajasbabát,Beának egy pullovert adtam.Anya fordítva.Egyébként Zsuzsi 3 éves,Bea 4.Zsuzsi szeme barna,Beajé kék.Bea szakasztott olyan ,mint az ikrek.Zsuzsi haja barna.Apájé is barna volt.Anya haja piszkos szőke.A szeme zöld.Az és hajam is piszkosszőke,de a szemem barna,mint apájé volt.És 15 éves vagyok.És én is szeplős vagyok.

-Na ,vége az ebédnek,mindenki menjen a dolgára.Doroti,te gyere,és segíts elmosogatni.-szólt anya

-Jól van.-mondtam,bár nem volt túl sok kedvem hozzá.

Mikor elmentek a többiek anya így szólt hozzám:

-Figyelj kicsim,tudod ,mióta apa meghallt elég nagy szegénységben élünk.Te már elég nagy vagy,és megérted ezt.Szóval arrol van szó,hogy el kéne menj egy kollégiumba,és akkor gey szájjal kevesebbet kell etetnem.

-Aha..-válaszoltam.Őszintén szólva nem nagyon akartam elmenni itthonról,féltem egy kicsit.Mi lesz ha kinevetnek,vagy ha nem lesz barátom.De nem akartam szólni anyának,nehogy megbántsam,bagy elrontsam a kedvét.

-Akkor elmennél?

-El.

-Figyelj Doroti,tudom nem szívesen mész,de hidd el,nekem is jobb lesz,és neked is,meg a testvéreidnek is.

-Jó.

-Te vagy a világ legkedvesebb lánya.-mondta anya és forrón átölelt.-Ma augusztus 29. van.Holnap le kéne menj a városba,és el kéne utznod a Kölcsey Ferenc Gimnáziumba.Ott beiratkozol,aztán vagy hazajössz,vagy ott maradszaz már mindedj.Jó?

-Oké.Akkor megyek csomagolni.

Elővettem a nagy bőröndöt,és elkezdtem pakolni.Szomorú voltam,hogy most el kell mennem itthonról.Úgy éreztem,mintha száműztek volna.Ugyanakkor azzal vígasztaltam magam,hogy jót teszek a kishúgaimnak.

Arról álmodtam,hogy kinyújtott nyelvel mutogatnak rám a testvéreim és azt kiabálják: "Száműzött!"

Borzasztó álom volt.

A búcsúzás szomorú hangulatban zajlott.De legalább annak örültem,hogy azért valamenyire sajnálják azt,hogy elmegyek.

Aztán elsétáltam az első buszmegállóig.Ott felültem egy buszra,és már utaztam is Zalaegerszegre.Az odatalálás elég nehéznek bizonyult,mivel kb.1 és fél órát bolyongtam,de aztán végül megtaláltam a gimnáziumot.Elég jól názett ki.Vörös téglából épült,és nagy udvara volt.Az udvarban sok fa volt.Bementem.Belülről még szebb volt:fehér falai voltak,vörös padlója.Az ajtók fából készültek.Ahogy az kívülről is látszott 5 emelete volt.Az igazgatói pont a bejárattal szemben volt.Beléptem.Az igazgató egy idős hölgy volt,mint később kiderült Németh Luca néninek hívták.Nagyon kedves volt.És milyen együttérző volt,amikor megtudta,hogy apa meghalt.Emondta,hogy sajnos a lányszobák már beteltek,és üres fiúszoba sincs már.De van egy fiúszoba,ahol egy 2.-as fiú fog lakni,úgyhogy ha nekem az jó lenne,akkor ott lenne a szállásom.Én elfogadtam.Végülis,maximum egy kicsit ciki lesz,de az nem baj.Csak azon imádkoztam magamban,hogy kedves legyen a fiú.