Vajon jó-e az én ízlésem, gondolkodásmódom?

Tudom, hogy ostoba kérdés, de a kétségeim adnak indokot arra, hogy feltegyem itt. 14 éves vagyok, és nagyon szeretek olvasni (főleg 19. századi angol irodalmat), szeretem a klasszikus zenét (kedvenceim: Csajkovszkij, Chopin), és a művészeteket. Idén nyárra azt terveztem, hogy még inkább művelődni fogok. Az iskolai szünetekben is folyton olvasok, és a napokban fülembe jutott, hogy eme ízlésem miatt "lestrébereztek" a hátam mögött. Lehet, hogy igaz volna, ha szeretnék művelt lenni? Nem tudom. Igazság szerint egy kicsit befolyásolható vagyok, tudom, rossz tulajdonság. Mostanában nem hagynak nyugodni az efféle gondolatok. Az öltözködésem sem olyan, mint amit egy "mai 14 évestől" elvárnak (fehér galléros blúzokat, és blézereket hordok), úgyhogy a ruházati stílusom is elég visszafogott, amit úgy ítéltem meg, illik is az egyéniségemhez. De most beleült a fejembe az a kétség, hogy mi van, ha tényleg nem jó az ízlésem (mármint a korombeliekhez viszonyítva), hisz akkor nem véletlen, hogy oly kevesen szeretik azokat, amiket én. De én eddig egyébként nem is gondolkoztam ilyenekben. A klasszikus zenét is imádom, nagyon szeretem hallgatni, de mostanság bennem van az a gondolat, hogy mi van, ha nem jó ez az irányzat, nem ezt kellene nekem hallgatnom? Én mindig elmegyek a komolyzenei koncertekre, és nem nagyon látok a nézők soraiban velem egykorúakat. És ha mások meglátják, hogy olyan műveket olvasok, mint pl.: Jane Eyre, vajon lenéznek? És tényleg "nyomi" volnék (ma ilyesmi szleng kifejezéseket mondanak), ha a nyarat nem eszetlen bulizással, hanem olvasással és művelődéssel szeretném tölteni? Nektek mi a véleményetek róla? Nagyon fontos lenne számomra. Előre is köszönöm! 14/L