Amit az írók írnak fantasztikus könyveket, miért nem válnak valóra? Miért ilyen unalmas az élet?

Sorstárs..:) Igazán megértem a helyzeted. Nekem is nehéz gyerekkorom volt, nagyon nehezen tudtam alkalmazkodni a többiekhez, szinte minden egyes nap megviselt; és mivel nemigen volt más tapasztalatom, azt hittem ilyen az élet, ezt kell elfogadni.. Aztán jöttek a változások. Amit ma elmondhatok, hogy hálát adok azért amire akkor megtanított az élet - mindennek oka volt és célja, most már tudom mi. Csak azt mondom, kitartás: ennek is megvan a maga-nem egyetlen-előnye, például az ember lelki megerősödése.. Meg kell értened, minek mi szerepe volt, és megtanulni hasznosítani a levont következtetéseket.. Üres fecsegésnek tűnhet ez így, de bele tudod vetíteni a saját élményeidet. Az a sok-sok tapasztalat jól fog még jönni.

Az élet pedig addig 'unalmas' amíg csak az anyagi oldalát látjuk....:) Amint megérted, hogyan működik a valóság és hogyan irányítsd, többé nem úgy fogsz tekinteni az életre mint eddig. Ebben a korban még vannak megkötöttségek (pl. iskola), ami ellen nem sokat tudsz tenni; de lásd meg a pozitív oldalát, keresd benne a hasznos dolgokat. ;) Igazi kaland az élet, ha változtatsz a szemszögeden. Csak légy befogadó, kérdezz, merj 'játszani'; ez enged majd a dolgok mögé látni, és felismerni hogy nem úgy működik ez mint ahogy az általánosan állítva van. Huh. Ezt bonyolultabb leírni mint gondoltam, talán ha írnál néhány konkrét dolgot amit szeretnél megtapasztalni/változtatni?:)

Hát, akik tudnak segítik egymást, nem igaz? :)

Úgy értettem mi az, amiről ábrándozol hogy átéld, de azt gondolod hogy az csak a fantáziavilágban létezhet? (Azért kérdem csak, mert ha most visszamennék az időben mondjuk 5 évet, sok minden ami mára már természetes nekem, akkor max. fantasztikus regényekbe tudtam volna elképzelni..ﮧ ﮧ) Hátha fény derül néhány homályos dologra:)

Hé, még ne állíts olyasmit hogy ellőtted.. Hisz még előtted az élet. :) Akármikor fordulhat a kocka a javadra, csak adj rá lehetőséget... Azaz legalább ne tagadd meg magadtól. Tudod, a gondolatnak nagyobb teremtő ereje van mint amekkorának a legtöbben hinnék. ;)

Hogy-hogy nem tudsz átiratkozni? Egyébként egy kis észrevétel.. Ha át is mennél másik suliba, hidd el hogy ugyanilyen kellemetlenségekbe ütköznél, ha itt nem oldod meg (tapasztalat). Nem véletlenül van ez most előtted; tudom milyen rossz érzés, de csak időhúzás lenne menekülni előle. Az hogy egyesek ilyen korban másokat röhögnek ki meg a saját gyengeségüket tükrözi. Gondolj arra mennyire eltorzult lehet az élet- és látásmódjuk ha az egyetlen dolog amiből energiát szereznek az mások piszkálása. Az 'ilyenek' csak irigyek rád, az életedre.. De akárhogy is, ne vedd fel az áldozat-szerepet. Tudod, csak azokra szállnak rá akik tűrik.;) Szóval ne hagyd hogy lehúzzanak ez miatt; és ne aggódj, nemsokára vége. Az ilyen nem tart örökké..

De visszatérve; ha nem csak az osztálytársakkal van baj hanem úgy magával azzal amit tanulsz, és úgy érzed nincs haszna, valóban új suli után kéne nézned. De nem fér a fejembe, hogy érted azt hogy nem tudsz elmenni onnan?:)

Még valami. Amin most keresztülmész, később nagy segítségedre lehet, mint tapasztalat.. Az egyik kedvenc mondásom: "Sikeres ember az, aki szilárd alapokat tud építeni azokból a kövekből, amelyeket mások hajigálnak rá."

(u.i.: csak addig írok nyilvánosan és nem priviben amíg Téged nem zavar, hátha mások is hasonló cipőben járnak.:) )