Mit tehetnék? Úgy érzem, ezt le kell írnom.

A legjobb az lenne ha szereznél barátokat. Tudom hogy nagyon nehéz, de próbálkozz tovább. Nem vagy egyedül, és tudd meg hogy mindenki egy kicsit másnak érzi magát a többieknél, de ez természetes.

Én nem is tudom mit ajálhatnék, biztos jót tenne valakivel beszélgetni és elmondani hogy érzel, talán segít.

Egy kis önbizalomra van szükséged, viszont erre rá kell szánd magad és próbálkoznod kell, nem szabad hagyni hogy kis dolgok elbátortalanítsanak.

Az is lehet hogy ezt idővel elnövöd.

Minden jót, és ide nyugodtan írhatsz ha úgy érzed hogy valamit segít.

Az vagyok aki a pszichomókust/kineziológust javasolta.

Az nem jó ha anyukád nem vette komolyan. :(

Nem ismerem a habitusát, de hogy megértse hogy tényleg baj van, általában ilyen helyzetben az lehet jó megoldás hogy amikor egyedül van és ráér megkéred hogy beszéljetek, elmondod neki hogy olyan szorongásaid vannak, amiken úgy érzed hogy nem tudsz egyedül úrrá lenni. Magyarul nem elég annyi, hogy "Anyu, szeretnék pszichológushoz járni.", hanem rendesen ki kell tálalni, még akkor is ha nehéz, legalább túl leszel rajta. Ha az ember egyenesen megmondja hogy mi baja van, néha meglepődik hogy a környezete mennyire együttműködő tud lenni. ;) Az a fontos, hogy legyél őszinte, és még ha ki is borulsz esetleg a beszélgetésetek közben (ami szerintem nem baj), ne higgye, hogy ez valami hóbort a részedről. Fel a fejjel, meg tudod vele értetni.

Nem, az hogy (még) nem vagy szerelmes, nem hinném hogy ezzel összefüggésben van, persze nem tudhatom biztosan.

16 évesen nyilván máshogy működik a szerelem mint felnőttként, de teljesen normális ha két hét után nem vagy szerelmes. Ha annyi a baj, hogy félsz azoktól a dolgoktól melyek egy kapcsolat természetes velejárói (csók, érzelmi és idővel testi közelség), nem biztos hogy érdemes máris szakítani. Talán furcsán hangzik, de egy kapcsolatot, egy embert is meg kell szokni, kb. úgy mint egy új kabátot. :) Viszont vonzalmat mindenképpen kéne érezned. Ha érzel és a fiú rendes, kedves Veled, figyel Rád, és alapvetően általában szeretsz vele lenni, akkor szerintem alaposan fontold meg a szakítást, félelem ide-vagy oda. Ha nem vonzódsz hozzá, és csak tehernek érzed (milyen értelemben?), akkor nyugodtan lehet szakítani. Csak azért ne légy vele, mert az osztálytársnők is járnak valakivel. És különben is, hol van az megírva, hogy 16 évesen mindenkinek érettnek kell lennie kapcsolatra? Nem baj ha Te nem érzed magad rá késznek. Egyébként amiket írsz abból úgy érzem hogy nagyon értelmes vagy, ami a szorongások feloldásánál meg fogja gyorsítani a dolgokat. :) Nyugodtan írhatsz még ha van kedved, fogok rá válaszolni.