Az öngyilkosság megoldás?

Nagyon helyes, ennek örülök! :D

Nekem 1 évembe telt, mire meg tudtam értetni a környezetemmel (beleérte édesanyámat is, akivel egyébként semmilyen problémám nincs -- problémám egyébként senkivel sincs), hogy minden áron nem akarok élni. Illetve, egész pontosan azt, hogy csakis és kizárólag az életben maradás kedvéért nem akarok élni, a boldogság kedvéért viszont akár igen. Ma már ezt teljesen nyugodtan, társaságban is el tudom mondani, plusz az életemben, a mindennapjaimban kifejezésre is tudom juttatni: nem vállalok olyan tevékenységeket, melyeket tudnék nem csinálni is. A kilépéshez félretettem magamnak 50 ezer forintot, hogy adott esetben ki tudjak venni egy szállodai szobát, és beszereztem a dologhoz egy engedély nélkül is könnyen beszerezhető, 3 literes, oxigénmentes levegővel (nitrogénnel) teli palackot, plusz elkészítettem a belégzéséhez szükséges zsákot ( [link] + [link] ) is. A kilépéshez szerintem ez a leghumánusabb módszer: fulladási tünetek nélkül elalszik tőle az ember, csakúgy, mint a hegymászók, oxigén nélkül, magashegyi körülmények között (2-3 belégzés tiszta nitrogén elég ehhez). Ezzel párhuzamosan elkezdtem nagyon intenzíven foglalkozni a boldogság lehetőségeinek felderítésével is, melyről azt gondolom, hogy csak részben önismereti dolog, az egyéni boldogság megvalósíthatóságát egy üres, semmire sem használható mítosznak látom. Jelenleg ezzel foglalkozom, és vannak eredmények, amiket felmutathatok. 2012 novembere óta élek így, támogatásokból. Amint nélkülöznöm kell (vagyis, ha anyagi értelemben véve kevesebbnek kell magam érezni a környezetemnél -- pl. nem lenne hol laknom, vagy szegényebbnek kellene érezni magamat az átlagnál), azonnal távozom. Ehhez az aktuális anyagi helyzetem figyelem, ami alapján többször kerültem már pár napos távolságra a kilépéstől. A kilépést egyébként már nagyon várom, és amint el tud engedni ez a világ, vagy tudna engem a környezetem erkölcsileg segíteni ebben, már indulnék is. Egyelőre többen vannak, akik aktívan nem akarják, hogy elmenjek, én pedig megpróbálok mindent megtenni, hogy minél hamarabb elengedhessenek. A helyzettel kapcsolatban minden vádat és paráztatást nyíltan vállalok, például olyanokat, hogy zsarolom a környezetem, vagy másoknak ezzel fájdalmat okozok, satöbbi. Ezek fokozzák bennem a kilépés iránti vágyat. Az öngyilkosság olyan, mint egy levlistáról való nyílt, előre bejelentett leiratkozás: kritikaként tekintenek rá a levlistán maradó tagok. Ennek számos oka van, mind teljesen érthető és elfogadható. Az elmúlt pár hónapban rengeteg ismerősöm fedte fel magát, és vallotta be nekem, hogy csak kényszerből marad életben, a múltbeli vállalások (saját gyermekek, pénzbeli és egyéb adósságok, stb.) miatt, illetve a társadalom egyént megfélemlítő bevetítései miatt is. Több ismerősöm van, akikkel sokat beszélgetek ezekről, és bárki mással is szívesen beszélgetek.

b*sszák meg akik azt írják hogy nem megoldás. MEGOLDÁS!!!!!!

a menekülés megoldás

Az a gond, hogy csak ennyire telik! Nagyon valószínű, hogy aki itt megnyilatkozik talán megússza ezt a dolgot! Csak arra nem gondolnak, hogy aki valóban hezitál, annak lehet, hogy most segítenek eldönteni, hogy mit tegyen! Aztán a kedves biztatók majd ott állnak a sír szélén és jót röhögnek, hogy sikerült pár szerencsétlent megszivatni! Erre jó az igen tisztelt társaság, mert tele van a gatyájuk, ha kicsit meg kell küzdeni a fentmaradásért!

én nem biztattam senkit sem

Ismered a ráutaló magatartás kifejezést! Döntsd el mit teszel!