Mi lehet a megoldás? Az öngyilkosság?
válasza:Normális emberekre lenne szükséged, akik körülötted vannak időnként, akár csak a két barátnőd akiket említettél.
Öngyilkosság és hasonló pedig meg se forduljon a fejedben, szerintem te sem gondoltad komolyan... értelmes, diplomás ember - nő vagy, vannak szüleid, és van tető a fejed fölött.
Igen, anyagi gondjai sajnos a többségnek vannak. Anyukáddal a kapcsolatod csak te tudnád megoldani, mert te tudok ennek az okát, meg egyáltalán...
Apukádat szintén te ismered, biztos vagyok benne, hogy valahogy lehetne segíteni a dolgon.
Találkozz többet a barátnőiddel, menjetek el együtt valamerre akár most hétvégén, Budapest 70-80%-a legalább ilyenkor megy valamerre, jó idő is lesz, csináljatok valamit, menjetek valamerre.
A munkát pedig mindig keresni kell, sajnos soha nem fog házhoz jönni, a semminél még a fizikai munka is több.
Sajnos ismeretlenül nem igazán tudok - tudnánk segíteni, de ha gondolod, írj egy privátot, szívesen segítek és beszélek emberkékkel, akik normálisak. Tekintve ritka az ilyen...
A gondok többségén pedig lehet segíteni, maximum nem azon nyomban, egy perc vagy egy nap alatt, de LEHET.
válasza:Nem meboldás, menekülés. Meglásd, egyszer csak fordul körülötted és kinyílik a világ- virág.
Évek óta arra várok, hogy jobb legyen, de csak egyre rosszabb lett minden... Tényleg nem tudom, hogyan tudnék változtatni, de ezt nem bírom. A barátnőimmel szívesen elmennék bárhová, de ők nagyon ritkán érnek rá. Még azt sem tudom, hogyan szerezzek új ismerősöket. Arra sincs pénzem, hogy elmenjek bárhová, mert a fizum megy az adósságrendezésre.
Az egyetlen, ami visszatart, hogy nem akarok cserbenhagyni senkit, de ha ez így folytatódik, talán ez sem fog érdekelni már.
Köszönöm a válaszaitokat, igyekszem minden pozitívumot észrevenni az életemben, és remélni, de rohadtul nehéz.
válasza:De látod? Vársz. És remélsz... Bár értelek, hogy nem tudod mit lehetne csinálni... de ha tényleg egyszer leülnél, ledőlnél, elgondolkodnál a dolgokon hogy min hogyan tudnál változtatni, akár az emberi kapcsolatokban, akár munkahelyi dolgok, akár bármi más (akár csak felfogásban is, tényleg bármiben), csak-csak jutnál valamire.
Onnantól pedig egy lépés megvalósítani... igen, nem rajtad múlik sok dolog, de belevágni neked kell, és kockázat nélkül nem is igazán lehet "nyerni" semmit. Közhely, de ha belevágsz munkakeresésbe, kimentek barátnőiddel, idővel biztosan lesz valamilyen változás.
Azt pedig kétlem, hogy nagyon ritkán érnének rá. Ne mondd, hogy nincs pár órájuk rád? Akármelyikőjüknek?
Arra pedig nem feltétlenül kell pénz, hogy menj valahová. Ha pesti vagy, este kimész - kimentek ahogy említettem, leülsz valahová, vagy beülsz valahová, megiszol megeszel valamit, sétálsz egyet a belvárosban nyugodtan, nem gondolkodva a sok dolgon, csak azon hogy ott és akkor abban a pillanatban nyugi van. Persze ha mással mennél, akkor nem lenne "csak gyaloglás", mert akkor nem unnád meg idő után, csinálnátok valamit, egyedül nem az igaziak az ilyesmik.
Tudom, ez hülyén hangozhat, de simán lehet ismerkedni (oké, ez nagyon ember és személyiségfüggő) utcán, helyeken, bárhol, csak ne legyél zárkózott.
Ha például tudsz angolul/németül (biztosan tudsz valamelyiken, akár társalgási szinten is) akkor elég sok külföldivel is beszélhetsz, ismerkedhetsz, ők pedig mindig elég pozitívak, jó arcok, és normális emberek, tapasztalat.
Nem tudom, ténylegesen te tudod ezeket a dolgokat, a körülötted lévő lehetőségeket (például ismerősön keresztül munkahely, társasági körben új ismerős, ilyesmik), tényleg nagyon nehéz ezeket innen leírni, hogy te mit tehetnél. Viszont remélem, hogyha nem is sokat, de egy hangyányit segíthettem az előző vagy ezzel az írással is akár.
válasza:De aranyos vagy, hogy érdeklődsz ilyen hosszú idő után! :)
Röviden: kaptam állást egy multinál, lett sok jófej kollégám, összejöttem egy sráccal. Édesapám rákos lett, és 2014-ben meghalt. A barátom nem bírta kezelni a depressziómat, ezért szakítottunk. Többször munkahelyet váltottam, sok ismerőst szereztem, nagyon sokat tanultam az életről, megteremtettem az évek alatt a saját egzisztenciámat.
Édesanyám nem bírta fizetni a devizahitelt, ezért a házunkat elárverezték, de sikerült vidékre költöznie. A viszonyunk azóta sokat javult, hogy évente 2x látom csak. :D
3 éve megismertem a férfit, aki jelenleg már a férjem. A 30. születésnapomom először éreztem azt, hogy sínen van az életem, aztán jött a vírus... :D de azért nagyjából rendben van minden. Érdekes, hogy 8 év alatt mennyit változtam, és elég csak visszanézni, honnan indultam, ha elégedetlen lennék a jelenlegi életemmel. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!