Szerintetek is engem szivat az élet? Vagy csak b*szok el mindent? (bőv. Lent)

Szóval 15 éves lány vagyok. A szüleim 9 éves koromban váltak el anyám miatt. Abban a pillanatban, amikor apám bejelentette, hogy többet nem jön haza, nekem fel kellett nőnöm. Azon nőttem fel, hogy anyám siránkozik, hogy nincs pénze, és hogy szerelmes a szomszédba. 3 iskolát jártam meg, de erről inkább nem akarok beszélni. Tavaly 8.ban megbuktam, de most sem járok be mert valahogy b.szottul nem érdekel az egész. Fogalmam sincs, hogy mit szeretnék az életemmel kezdeni, de próbálok szabadon élni, ami nem vezet jóhoz. Igazságszerint szeretnék embereken segíteni majd, mert nekem is nagyon jól jönne a segítség. Szóval, miután elváltak a szüleim, én anyámnál maradtam, de rendszeresen látogattam apámat is. Ahogy teltek az évek egyre többet mentem apámhoz. Végül ott kötöttünk ki, hogy egy éve nála lakom. Keveset látogatom anyámat, persze hiányzik és szeretem is, de nehéz őt elviselni. Nekem is megvannak a gondjaim, amire hegek emlékeztetnek a csuklómon. Annyira viszont mégsem akarok belefolyni az egészbe.. Apámmal nehezen vagyunk meg anyagilag. Én nem tudok eljárni dolgozni, mert sehová nem vesznek fel, így apám márciustól kimegy külföldre. 2-3 havonta tudna csak hazajönni. Én nem igazán akarok kimenni vele, meg nem is tudnék, viszont ebben a pár hónapban egyedül kéne itthon lennem. Haza nem mehetek ennyi időre. Van itt egy macskánk, és nem lenne ki gondozza..

A lényeg, hogy úgy érzem, hogy az élet ott gurít elém valamit, ahol csak tud. Ha apám kimegy megint kimarad az életemből.

Az iskolát be fogom majd fejezni természetesen, szóval most ezért ne kössön belém senki, oké?köszi..

Csak a véleményetek érdekelne, és az, hogy ti mit tennétek a helyemben, már ha az esetemben van jó megoldás..?

És még annyi, mert tudom, hogy ezt szóba fogja mindenki hozni, hogy mért nem járok suliba.. Anyám nem igazán foglalkozik a dologgal, apám pedig nem tud meggyőzni. Nyomós okom van, amiért nem járok, és ő ezt megértette és elfogadta. Támogat engem, még ha tudja is, hogy ez nem a legjobb nekem.

És ha nem megy ki, akkor nem fogunk tudni megélni. Szóval muszáj lesz.. Csak félek, hogy így már tényleg szart sem fog érni az életem..

Bocsi a regényért, és köszi ha elolvastad, főleg ha válaszolsz is:)