Most akkor éljek, vagy haljak meg? 26/L

A családom az ellenségem. Főleg a bátyám. Mivel még nem mentem férjhez, azt mondta, akkor őt kellene szolgálnom. Egész életembe csak lealázott...még most is. Annyira utálom, hogy akkor örülnék, ha soha az életben nem látnám. Eldöntötte, hogy én értéktelen vagyok, /pedig nem is ismer/, állandóan csak kritizál, teljesen olyan, mintha nem is lenne a vérem. Ég és föld a különbség köztünk. Ő akkor elégedett, ha lealáz engem, akkor csak úgy vigyorog, mint egy majom, és örül neki, ha fájdalmat okoz nekem ezáltal. Láthatóan ez neki célja, ...már idegileg és lelkileg is tönkrementem emiatt, de még mindig nem érdekli őt ez. Az is hidegen hagyna őt, ha meghalnák, vagy megölném magamat. GYűlölöm őt ! Legszivesebben sosem látnám, teljesen hidegen hagy. De sajnos vele élek egy családi házban, ...és anyámmal. Nincs hova mennem. Már meg kéne ölnöm magamat, de annak csak tovább örülne. Ti mit tennétek a helyemben ? Akkor is élnétek, ha mindenki ellenetek van ? Férjhez kéne mennem ? Ha nem sikerülne a házasságom, ő annak is örülne. Nagyon gonosz, öndicsőitő. Teljsen hidegen hagyja, hogy milyen károkat okozott bennem. Tizenéves koromtól állandóan csak kritizál, semmi kedves szava nincs hozzám, de már nem is várom el. Nincs kitől. Számomra ő a senki. A legegyszerübb lenne persze, fogni egy kést, és egy komolyabb vágást ejtenem a karomon. Nem karcolgatásokat..... Szivem szerint ezt tenném, de ez túl könnyü megoldás lenne. A nehezebb tovább élnem, és küzdenem, ...csak nem tudom, hogy melyiket válasszam....