Hogyan értessem meg velük, hogy nem vagyok beteges?

Olyan érzésem van, mintha mindenki direkt rám akarna támadni. Anyum, a nagyim, 10 percenként jönnek, hogy "jaj, nem kérsz valamit? Most csinálok pizzát... vagy ne? Akkor inkább sajtos tésztát csináljak? Annak jobban örülnél?" "most vettem ilyen nasit, vettem 5 fajta csokit, most meg ilyet is vettem.. nézd csak! Gabonapehely!" Szó szerint megfuladok már tőlük! Még ellenőrizgetnek is! Miért nem dönthetem el, hogy mennyit eszem? Mindenkinek az lett a mániája hogy nagyon anorexiásan viselkedek! Pedig egyszerűen csak az egészséges életmódot választom, és el akarok érni egy ideált; szeretem a szép vékonyságot, nem szeretem a hasakat, néha böjtölök pár napig és nem tömöm magam. De nem esek túlzásokba! Tudom hogy a testtömeg indexem 15ös, hogy nem vagyok túlsúlyos, minden nap sportolok, ami nagyon jól esik, tudom hogy 2000 kalóriára lenne szügségem, ennek max a felét eszem meg egy nap, de csak azért, mert ennyi fér belém.

Tudják, hogyan gondolkodom, és szerintük ez anorexiás. Ugye szerintetek nem?