Szerintetek 19 évesen szülni nagyon korai?

Hát manapság már azt mondják hogy igen. Azt mondod a barátod 18 lehet hogy most jól megvagytok de, egy 18 éves fiú agyilag 15 ( persze vannak kivételek) és ne értsen félre senki, de be kell látni hogy benne van a pakliba hogy félre kacsingat majd amúgy is, nem még hogy ilyen fiatalon! Nem beszélve rólad lehet 5 év múlva vissza gondolsz és megbánod. A gyerek nagy öröm és őt 5 év múlva is szeretni fogod, de ha várnál még vele lehet hogy jobban alakulnának a dolgaid!

Ez az én véleményem, neked kell eldönteni és a barátodnak! De szerintem korai!

Én 19 évesen lettem terhes, 20 évesen szültem.Én nem tudnám megtenni,hogy elvetessek egy gyereket!Ha te meg tudod tenni, és nem fogod utálni magad egy életre miatta,akkor tedd.Én nem tudtam "élni",magammal törődni,sokszor hiányzott,hogy egyedül legyek.De az én párom nem 18 volt,sokkal több.

Egy szó,mint 100, ha azon gondolkodsz,hogy elvetesd-e,akkor igen.Nekem ez eszembe sem jutott.Így várni egy babát..... de sok sikert a döntéshez

24 évesen szültem az elsőt, 26 évesen a 2.-at. Most 27 vagyok. Három éve alig van időm magamra, szerencsére, azért nagyszülők, apuka segítenek. Egy kisgyerek, akárhány éves vagy, az első három évében rohadt sok energiát kivesz az anyából. Úgyhogy nem kell azzal példálózni, hogy 20 évesen szültem, majd megdöglöttem, vetesd csak el, mert 24,34, sőt 44 évesen is majd megdöglesz az első évek alatt!

Ranscburg Jenő nagyszerű mondata: "Az anya első éve szolgálat." Kőkemény szolgálat, de ennél szebb szolgálat nem nagyon van a földön!

Az a kicsi gyermek téged látott méltónak arra, hogy a gyermeked legyen, hogy te legyél az anyukája, aki a világon a legtöbbet jelenti neki! Ne okozz neki csalódást azzal, hogy életre sem hívod erre a földi létre! Neki nincs ám újabb lehetősége arra, hogy megszülessen. És szerencsére nálatok a piszkos anyagiak sem figyelnek be, sőt a barátod is szeret benneteket. Szóval ne habozz, vállald fel te is a gyermeked, ő már felvállalt Téged!

kedves kérdező!

Szerintem ne azt nézd, hogy miről maradsz le - ahogy azt sokan írják -, hanem hogy mit nyersz! Persze, nem lehet mindent egyszerre és valószínűleg magadra tényleg nem sok időd lesz( tapasztalat, mert most 3 hónapos a kisfiam) és nem csinálhatsz olyan dolgokat, mint esetleg a barátaid. DE! Lesz egy gyermeked, aki egyedülálló, és csak itt, csak most születhet meg, csak tőled.

Tudod az a legfélelmetesebb az anyaságban, legalábbis nekem, hogy van valaki, aki teljesen rám bízza magát. nem tud mit tenni, oda megy ahova viszem és akkor kap tiszta ruhát, meleget, ételt, ha én adok neki. És már ilyen kicsi korban ragaszkodik hozzám. Ha elmegyek itthonról egy picit és a nagyszülőkkel van, sokszor sír és ha megjövök, csak akkor nyugszik meg. és nem azért kellek neki, mert ilyen vagy olyan vagyok, jól bánok vele, vagy esetleg bénázom (az elején sokat bénáztam :) ), hanem mert az anyja vagyok. És más nem lehet az anyja, csak én!

Hát hajrá!!! Kívánom, hogy ezt te is megtapasztalhasd. Tuti nem lesz könnyű az eleje, de majd ha visszanézel később, akkor már biztos leszel benne, hogy meg kellett tartanod!

Kedves Gréti!

Azt hiszem, érzed, mi a helyes most! Szerencsés helyzetben is vagy, anyagilag, és mindenképp támogatást kapsz.

A Babáddal már egyek vagytok, így bármelyikőtökkel történik vmi, azt érzi a Másik, hat rá.

Az "elvetetés" szó nagyon nem jelzi a tett szörnyűségét, súlyosságát. Utólag mindenki bánja, nem tud szabadulni a tettétől, ha rosszul dönt. 2 ismerősöm csaknem beleőrült az abortuszba. egyikük 40 éve "menekül", állandóan tesz-vesz, mondta is, ha megáll, gondolkodnia kell, belebolondul. Másikuk meg pszichiáterhez jár hetente, gyógyszereken él.

Azért írom, mert ilyenkor nehéz tisztán látni!egy Anyuka, aki majdnem megtette, szólt a rádióban, talán megtalálom. Hallgasd meg, érdemes! És ne tedd tönkre az életed!

Engem a gyerekeim teljesítettek ki igazán, olyan természetes már, hogy vannak!Az élet melletti döntést nem bánja meg senki!

[link]

a nővérem 20 évvel ezelőtt alig töltötte a 17-et, még a középsulit sem fejezte be.. és megszülte a babáját. a fiú 14évvel volt idősebb, elvette feleségül. aztán szép sorjában jöttek a lányok, végül 4 nél megálltak. a nővérem ugye vidékre került, rengeteg évig mindig hazavágyott. aztán egyszer már többet nem mondta. nem tanult tovább, nagyon nehéz körülmények között élnek, férje közben beteg lett..a nővérem azt mondta, akármit is kihagyott, akármi hiányzott vagy hiányzik az életéből, ha újra kezdené, újra megszülné a lányokat mert ők a legszebb dolgok az életében..és ezt annak ellenére mondja,hogy sokszor kajára sincs pénzük..értem te fel tudod majd nevelni, ezzel csak azt akarom mondani, hogy egy gyerek csodálatos dolog, de fontos magaddal is számot vetned: mit szeretnél elérni?milyen vágyaid vannak? sok dologról le kell mondanod majd..ha ezek ellenére is ezt szeretnéd, akkor természetesen a korod miatt egyáltalán ez nem kizáró ok...én a nővéremmel ellentétben az érettségi után külföldre mentem, bejártam rengeteg országot, nyelveket tanultam, rengeteg pénzt kerestem. majd tolmács lettem és vállalkozásom lett a férjemmel, közben az egyetemen jövőre diplomázom. Itthon élek, jól élek, mindent kipróbáltam és mindent megéltem, amikre vágytam...(amit nem, azokat gyerekkel is meg tudom)..tudatosan terveztem így, hogy mikor anya leszek, akkor igazán anya legyek és titkon ne vágyjak más dolgok után. voltak kapcsolataim, más hosszú komoly, végül összeházasodtunk azzal, akivel felnőtt fejjel el tudtam dönteni, hogy valóban jó partner és megfelelő apa. én boldog vagyok, hogy így cselekedtem, az első fiúm nem volt alkalmas rá, pedig 6évet vele éltem nagy szerelemben..csak még éretlen voltam..van aki így csinálja, van aki úgy, mint a nővérem..és van aki egész másképp...igazán az a fontos sztem, hogy te magadban tisztázd számodra milyen dolgok fontosak az életben.

bocsánat, hogy ilyen hosszúra sikeredett!:)

sok sikert neked!