Mi tart minket életben?

Legfőképp az oxigén

na meg a víz

Nincs más, ha nem eszel, meghalsz, ennyi. De ha ilyen okos vagy, hogy egyáltalán felmerülnek benned ilyenek, inkább próbáld ki.

Akkor sok sikert.

A legnagyobb atrocitások, kiba*ások, kilátástalanságok és fájdalmak ellenére is örök törvényszerűség: az Élet él, és élni akar. Biológiai evidencia. ... Ez egy olyan velünk (ill. minden élőlénnyel) született hajtórugó, ami az utolsó utáni pillanatig is kitart. Az egyetlen kivétel talán az a típusú depresszió és/vagy lelki nyomor, ami már a pokol legmélyebb bugyraiba taszította az embert, s öngyilkossághoz vezetett. De ettől az egytől eltekintve mindegy, hogy ki milyen nemzetiségű és milyen borzalmas szociális helyzetben él, hiszen - vagy a saját érdekében, vagy valaki/valami másért(!) - a legnyomorultabb ember sem adja fel. Ha abszolút nincs kire és mire várnia, akkor sem. (Pld. mínusz 15 fokban hajléktalanul - netán még betegen is - az utcán.) Mert az életösztön az a kimondatlan remény, ami utoljára hal meg, és ami nem engedi a "feladást". ... Ebből persze az következik, hogy sok a "nyomorult", lelkibeteg, szenvedések közt élő ember, ill. az, hogy a gazdaságunk és a politikánk eredményeként csak egyre többen vannak. (.../ill. vagyunk ezzel így). S persze normális dolog, hogy nem akarják feladni a körülöttünk lévő rendszer szánalmas alkalmatlansága miatt/ellenére. Ugyanis egy (legyen akár nagyon elcseszett) társadalmi rendszer sosem fogja tudni felülírni a legnagyobb biológiai adottságot, az életösztönt. Legfeljebb - a piszok nagy alkalmatlanságát bizonyítva - egyre több "nyomorultat" eredményez. De ez persze a rendszer hibája - hiszen a "nyomorultaktól" még akkor sem lehetne joggal elvárni az öngyilkosságot, ha erre épp a helyzetüket teremtő "vezetőink" mutatnának példát. ... Hiszen az vesse magára az első követ, aki másnak a nyakára tette a láncot. ... ... Vagyis eredendően épp az a normális, ha az élet a végsőkig kitart - s akár még utána is eggyel. ...Ha ez a képességünk nem lenne, a mostanihoz képest már csak 2-3%-nyi ember élne a Földön.

Szerintem a remény is... hogy mindig reméljük hogy a következő nap történik valami nagyon jó.. vagy akár a következő évben. és az is ha célokat tűzünk ki magunknak, pl az érettségi meg ilyenek...