Mit tegyek, hogy végre jól érezzem magam a bőrömben? Hogyan tudnám pozitívabban felfogni az életet?

15 évesen nem látod tisztán magadat. 10 év múlva ha visszatekintesz arra kislányra aki most vagy, nevetni fogsz a jelenlegi "problémáidon". Adj magadnak időt, légy türelmes önmagaddal. Sokan cserélnének veled, akik az út végén járnak. Örülj annak, hogy fiatal vagy. Ne utáld magadat. Miért szeretne bárki is, ha magadat sem szereted. Nézd meg azokat, akiket sokan szeretnek. Valószínűleg a legtöbbje önimádó senkiházi, mégis a pozitív üzenetek magukról meggyőzi a körülötte levőket és barátkoznak velük.

Egyébként az előttem szóló rád mozdult. Kerüld ki, valószínűleg csak ki akarja használni a sérülékenységedet.

A legjobb tanácsom, hogy keresd fel ezzel a problémával a háziorvosodat és kérd meg irányítson szakemberhez. Ne betegségnek fogd fel, de merj segítséget kérni olyantól aki tud is segíteni. Hidd el a legjobb akarattal sem tudunk itt vidámmá tenni varázsszóval!

Én csak azzal vagyok úgy, hogy napról napra élek, és hajtom magam, kb a semmiért, mertmost hiába jutok be pl egy kva jó egyetemre, rohadt jó eredménnyel, soha a büdös életben nem lesz olyan életem amilyet én akarok. Hiába töröm magam. M.o. egy sz.r... én kb ezért vagyok úgy hogy má lassan feladom.

14L (tom h fiatal vagyok, ehhez köthetően nem nagyon kérek megszólalásokat, még azoktól sem, akik azt írják, hogy akk minek írtam a koromat :3 )

Hasonló volt velem is a helyzet. Egyszercsak felragyogott fejemben a fény! Pont 15 voltam, 3 éve. Rájöttem, hogy csak én segíthetek magamon, és tudtam, hogy képes vagyok magamon segíteni, te is képes vagy rá. Olyan nincs a saját személyes életedben, hogy: "dolgok amiken nem tudok változtatni". Vannak dolgok, amiket nem irányíthatsz, de azok kívül esnek a személyes életeden, és nincs is arra szükség, hogy irányítani tudd őket.

Nekem sírni volt kedvem, ha eberek közé kellett mennem és kommunikálnom kellet velük, ez mind önutálatomból fakadt. Volt, hogy minden este azzal a gondolattal merültem álomba, hogy:"Bárcsak elaludnék örökre!"

Szerencsére felismertem a problémát önvizsgálat útján. Aztán kerestem megoldást és véletlen rátaláltam a Titok filmre, majd Brian Tracy-re és teljesen megváltozott a gondolkodásom. Amire jutottam:

Ne feledd, TE alakítod saját életedet, körülményeidet. TE döntöd el miként érzel emberek, helyzetek iránt. Minden rajtad múlik! Ha ezt nem vagy képes felfogni, sosem lehetsz boldog igazán, örökké sötétségben tapogatózol majd, így nem fogsz találni semmiben megnyugvást,kielégülést. Az ember természeténél fogva társas lény, tehát szükséged van emberekkel való kapcsolatokra, de ezeket a kapcsolatokat is te "vonzod be". Az elfogadható, ha néha egyedüllétre vágysz, de nem szabad, hogy magányba merülj, mert akkor úgy érezheted, hogy senkinek sem vagy fontos, nem vagy értékes ember, ez pedig depresszióhoz is vezethet. Az ember az emberi kapcsolataiból és azok minőségéből mérhető. Illetve kell, hogy legyen értelmes célod, amiért minden nap felkelsz és alig várod, hogy tegyél ezért a célodért a nap folyamán. Meg kell tanulnod néhány természettörvényt ahhoz, hogy tudd min kell változtatnod. Keresd fel Brian Tracy Főnix Szemináriumát és hallgasd, ő majd rávezet a helyes útra, ha TE is akarod.