Mi értelme van az életnek? (bőv. Lent)

Az életnek az égegyadta világon semmi értelme sincs.

Ez csak egy biológiai törvényszerűség h azok maradnak életben akik ösztönösen kerülik a halált. Olyan szempontból viszont te magad értelmet adhatsz az életednek h próbálsz pozitív lenn, sok jót és maradandó dolgot tenni, nagyot alkotni ami után még sokáig emlékeznek rád. Hagyj nyomot a világban.

A halál az élet része. Egy szükséges rossz. ENélkül nem értékelnénk az itt töltött időnket, bárki bármit mond. Sok embernek pont az a gondolat segít a nehéz helyzetekben hogy az életük véges. Hogy mindegy mitől félnek vagy miben vallottak kudarcot az életben mert ugyanaz lesz a vége: "egyszer csak azt veszed észre, hogy a templomban mindenki énekel, csak te fekszel a hátadon".

A halálról nekem ez maradt meg bennem, elég erősen:

"A tudat, hogy hamarosan halott leszek, a legfontosabb eszköz, amely segít meghozni az élet nagy döntéseit. Mert csaknem minden - minden külső várakozás, minden büszkeség, minden megszégyenüléstől és bukástól való félelem - szertefoszlik a halál színe előtt, csak azt hagyva meg, ami igazán fontos. Annak tudata, hogy meg fogsz halni, az egyik legjobb módja annak, hogy kikerüljük azt a csapdát, hogy azt gondoljuk, van vesztenivalónk." Steve Jobs

Nem tudom hogy vagy vele de valahányszor meghal nálunk valaki és éppen temetjük, és nézem a koporsót mindig eszembe jut hogy rám is ez fog várni és nem tudhatom hogy mikor. Lehet hogy ma, lehet hogy holnap, lehet hogy 40 év múlva. Viszont ez ösztönöz arra hogy ne vesztegessem az időmet olyan dolgokra amiket nem akarok csinálni.

Amúgy meg odasüss a lap aljára, a kapcsolódó kérdésekre...

-anonimanna válasza:

Ami keletkezik az el is múlik. Ez törvény, ezt el kell fogadni.

Az életnek mi értelme van? Az értelemet Te viszed bele. Van egy folyamat: keletkezéstől elmúlásig- de az értelmet neked kell belevinni.

A régiek tudták: a megismerés – a görög gnozisz – során értelmet nyernek az esetlegesnek tűnő dolgok. Felismerjük a lényegüket, megértjük és ezáltal felragyog különös szépségük.

Ez egy életre szóló feladat. Mindig „kezdeni” kell – ezáltal a figyelem, a metafizikai éberség nem megy át egy lustaságba, megszokásba, ami a dolgok halála.

Mert, ahogy minden keletkezik és elmúlik – a pillanatok során is így van. Meghal és feltámad. Vagy, ahogy a természet– Petőfi szép szavával ’Itt van az ősz itt van újra ’ versében, elaszik, hogy tavasszal felébredjen.

Figyelj a világra: ismerd meg. És figyelj magadra: magadat is meg kell ismerni, befelé a lélek ugyanúgy végtelen, mint kifelé a kozmosz. És az emberek, az érző lények, állatok, fák, virágok, ásványok. Mind érdekes. Keletkezik és elmúlik. Minél mélyebbre jutni a megismerésben – és azt valahogy kifejezni : rajzzal, zenével, írással, tánccal, énekkel: az jó.

Gyakorolj valamilyen kifejezési formát. Szükséged lesz rá. Fáj az, ha sokat érez a világból az ember, de nem tudja kifejezni, elmondani. Azután itt van az, hogy ez az egész valahogy mégis az örökkévalóságban történik, a végtelenben. Egy idő után észreveszed- és ez az, amikor különleges szépsége felragyog, észreveszed a kicsiben a végtelent, az esetlegesben az örök Törvényt. Az örökké változó formájú, keletkező és elmúló hullámban a végtelen és örök tengert.

http://www.youtube.com/watch?v=vesLRK2DkOM&feature=related

"miért kell meghalni?" ehh.. van ez az idézet "az ember először attól fél, hogy meghal, majd attól hogy mégse" (lehet hogy nem pontos.)

szóval csak annyit mondanék, hogy nagyon irigyellek, ha nem akarsz meghalni, mert az azt jelenti, hogy szeretsz élni, van célod.