Lassan 1 éve, hogy kiközösített vagyok edzésen és úgy érzem, depressziós lettem. Mit tegyek?

Sziasztok! Nemsokára 1 éve járok fociedzésre. Lány vagyok és 1-2-3 évvel vagyok nagyobb mint a csapattársaim. Már az elejétől ki voltam közösítve, mert én másik suliba járok mint ők és nem ismertek engem. Én az elejétől nyitottam feléjük, próbáltam velük beszélni, de ők egyszerűen nem fogadnak be azóta, lebénáznak, és kibeszélnek. Mindig kibeszélnek a hátam mögött, úgy hogy azt hiszik h nem hallom, pedig ott állok előttük. Nagyon rosszul esik hogy már lassan 1 éve csak az ő szeretetükért küzdök eredmény nélkül, mert én mindenkivel kedves vagyok, de ők kiközösítettek minden ok nélkül. Már előre elítéltek, pedig én tudom, hogy hogyha befogadnának, nagyon jól ellenék velük mert az osztályomból is minden fiúval jól elvagyok. Apró bántásokat is csinálnak, pl. lassan 1 éve járok és azóta nem tudják a nevemet pedig már 1000-szer elmondtam nekik, és nem passzolnak nekem. Az egy dolog, hogy nem focizok tökéletesen, de ha nem fogadnak be, akkor csak az önbizalmam romlik tovább.

Nem tudom, hogy ez a depresszió jele, de annyira vágyom már a szeretetükre, hogy mindig rajtuk gondolkozok, nincs 1 olyan nap, h ne gondoljak rájuk. A legborzalmasabb, hogy a suliban ha hülyéskedek a barátaimmal, akkor mindig elképzelem a barátaim helyére a csapattársaimat, mintha velük tenném.. vagy csak simán kitalálok ilyen jeleneteket magamban. 1 éve úgy alszom el, hogy rájuk gondolok, és úgy is fekszem le. A lelkem szerintem nem nagyon bírja, mert minden edzésről szomorúan jövök haza (volt amikor már sírtam is, annyira megbántottak), de én ezt nem akarom abbahagyni. Imádok focizni, és tudom, hogy hogyha befogadnának, nem lennének az edzések rémálomszerűek.

Bocsi hogy hosszú lett, de még így is rövidebben írtam le, mint ami bennem van. Van valami ötletetek, hogy mit csináljak? Veletek is volt már ilyen?