Érezte már más is úgy, hogy itt áll, közel a 40-hez, nőként, nincs senkije és semmije, már nem is akarja, és fel akarja adni?

Kicsit fiatalabb vagyok és mégcsak nem is nő, de éreztem már hasonlót, bár véleményem szerint nem volt ennyire súlyos a helyzetem. Sosem szabad feladni, olyan nincs, hogy senkisem ért meg, maximum nem találod meg azoknak a személyeknek a társaságát akik megértenének. Tudom kicsit közhelyesre sikeredett az írásom de ezek mind igazságok ha belegondolsz.

Én 39 éves nő vagyok..Nekem inkább az a gondom,hogy úgy érzem nincs elég időm mindenre amit még szeretnék az életben elérni..Egy kicsit fáj az is,hogy nincs egy velem egykorú nő akivel jó barátságban lehetnék..De ettől függetlenül élvezem az életet,és igyekszem minél jobban kiélvezni..Talán ezért sem vagyok képes elfogadnia koromat...