A barátnőm abszolut nem keres mióta van pasija. Megértem hogy szerelmes, de attól még néha felhívhatna, mert én hiába hívom fel sem veszi a telot. Addig jó voltam neki amig nem volt senkije. Hogy viszonyuljak hozzá ha esetleg majd megkeress egyszer?

27 éves vagyok és 2 nagyon jó gyerekori barátnöm van. mindekettövel egész tini korunkat és a huszaséveink elejét együtt töltöttük éjjel nappal. az egyik barátnöm pont ilyen. ha jött egy pasi´volt hogy évekre eltünt szinte jó ha hetente beszéltünk de sehova nem jött velünk. aztán nem volt pasija évekig (komoly) és mi mindig ott voltunk neki. mi férjhezmentünk gyerek is de mi mindig ott voltunk hetente biztos taliztunk még a gyerek mellett is volt rá idönk. aztán most megint van egy éve pasija, pont mint a kámfor úgy eltünt. néha bes´zélünk, néha talizunk de eltünt. a másik barátnömmel csak nevetünk rajta és ha elökerül megpuszilgatjuk, ha sírva jönne akkor is örülnénk neki és segítenénk. szóval sehogy. sajnos ilyen az élet. megmondhatod neki hogy egy köcsög de ne haragudj ezért rá ha igazi baránöd. keress másik barátnöt de ha ö megjelenki akkor légy barátnöje.

Én is ilyen vagyok. Van akinél úgy van, ha szerelmes lesz, teljesen belekoncentrál a kapcsolatba, szinte kizárja a külvilágot. Ez nem azt jelenti hogy pl téged nem szeret mint a barátnőjét, hanem azt, hogy most máshova "kell" az energiáit és az idejét tenni. Ne haragudj rá szerintem, hanem fogadd tárt karokkal. Hiszen ezt jelenti a barátság.

Én egyszerűen megszűntem létezni egy ilyen baratnőm számára...nagyon rosszul esett, hogy mindig csak én kerestem...és egyszercsak nem kerestem. Nem mentem az esküvőjére sem és nem érdekelt mikor megszülettek a gyerekei sem. Nehéz volt, de az élet engem igazolt. Nem vagyok már mérges vagy sértett...egyszerűen csak nem vagyok a számára. Hiába küldi a lapokat...hagyom, had pedálozzon. Van miért.